Budapesti Operettszínház
Zeneszerző: Lévay Szilveszter
Szövegíró: Michael Kunze
Magyar szöveg: Müller Péter Sziámi
Koreográfus: Duda Éva
Rendező: Kerényi Miklós Gábor
Bemutató: 1996. október 5. (Szegedi Szabadtéri Játékok: 1996. augusztus 17.)

Nos, ez az a darab, amit azóta akarok (illetve akarunk) megnézni, mióta láttam (láttuk, mert azt is együtt láttuk) a Rómeó és Júliát. Akkor kerültem először 'testközelbe' az Operettszínházzal, ugyanis. :) És ez már... hát, sok éve. Szóval elképzelhetitek, micsoda rákészülés lehetett ez a hétfő este nekem. Egy kicsit érzékenyen érintett ugyan, hogy két nappal korában volt (állítólag) a 100. előadás, teljes első szereposztásban (ez viszont biztos) - és ha az ember ennyire készül valamire, akkor már elmondhatja, hogy Elisabeth, első szereposztásban azért már-már egy klasszikus. Ehhez képest egyedül Földes Tamás maradt meg nekünk a 'klasszikusok' közül, de ő valami olyat alakított a maga szerepében, hogy kész; azt hiszem, erre lehet használni az 'aranyos' szót. De mielőtt nagyon bele mennék ebbe a témába, lássunk egy gyors(?) áttekintést azoknak, aki nem tudnák, miről szól a darab.

A történetet Lucheni (Földes Tamás), Sissi gyilkosa meséli el - halála után több évtizeddel az alvilágban még mindig erről az esetről faggatják. A történet alappillére gyakorlatilag a Halál (Kamarás Máté) Elisabeth (Vágó Bernadett) iránt táplált szerelme, ami végig kíséri a császárné életét: lépten-nyomon felbukkan, hogy megpróbálja őt magához csábítani. Sissi persze ellenáll. Megismerkedik a fiatal császárral, Ferenc Józseffel (Bálint Ádám - Katy, Te megint hol voltál? :P), akivel azonnal egymásba szeretnek, házasságukra azonban árnyékot vet a császár anyja, Zsófia (Nádasi Veronika), aki Ferenc József minden döntését uralja. Miután a főhercegné két lánya nevelését is átvette Sissitől, a császárné a kezébe veszi az irányítást, és választás elé állítja a császárt: anyja vagy ő mellette áll ki. Ám a boldogság nem lesz túl sokáig felhőtlen - Zsófia egy 'ördögi' tervvel próbál a pár közé állni - ezúttal sikerrel, és Sissi végül elhagyja Ferenc Józsefet. Az idő múlásával Elisabeth hajthatatlan marad, nem csak férje és a halál szerelmének áll ellent, de fiát, Rudolfot (Szabó Dávid) is eltaszítja maga mellől. A halál szintén nem tétlenkedik, sorra veszi el Sissitől a szeretteit (sokszorosan is meggyőződhettünk arról, mit is jelent a 'Halál csókja'), váégül a császárnét is utol éri sorsa. A darab ügyesen mutatja be emellett a Bécset jellemző korabeli hangulato(ka)t, illetve a történelem múlásának kisebb-nagyobb mozzanatait is.

Nagyon szuper volt, de bárhogy is szeretem Vágó Bettit, Erzsébet ragyogása (bár azok a ruhés a  felvonások végén!!! Ahhhh...) egyszerűen szinte elveszett a Halál mellett - annak ellenére, hogy Angol beszámolója után igen nagy elvárásokkal érkeztem. Földes Tamásra és Szabó Dávidra még azt mondom, labdába rúgtak mellette, de... Kamarás Máté vitte a darabot, és a jelek szerint nem csak az én véleményem szerint. Mindenesetre, azt hiszem, kénytelen leszek visszavonni az Angolnak tett állításomat a szőke srácokról. :D Illetve aki még nagyon tetszett, az a gyerekkori Rudolf (Czető Ádám) volt. De amúgy nincs egy rossz szavam sem az egészhez (ami lenne az sem kifejezetten rossz, és inkább lenyelem) - élőben látni... hát, nekem nagyon sokat ért. Kamarás Mátétól pedig egyszerűen nem jutok szóhoz. :) Mindenesetre, azt hiszem, színházi karrierünk Szandival a csúcsára hágott, mikor hátfőn még Keroval is váltottunk pár szót. :D

A látvány kedvéért nézz meg képeket itt. (Miközben a képeknek néztem után eszembe jutott még egy dolog. Alapvetően érzékeny vagyok a 'szépre', de mostanában ez hatványozottan fennáll, úgy érzem, mert az egy dolog, hogy odavoltam az első perctől az utolsóig azért, hogy a Halálnak csillog a haja, és majdnem meghaltam azért a két ruháért - de a halál táncosainak sminkjére is "féltékeny" voltam. :D)

Ha valaki megtalálja jó minőségben a Kamarás M.-Szabó D. féle 'Ma nagyot nőtt az árnyék' c. duettet, lécci szóljon már, mert az nagyon jó volt, de csak egy gyenge minőségű felvételt találtam. :(