Határtalan boldogság. Ha egyszer határtalanul boldog leszel, örökké az leszel, hiszen nincsen határ, ami alatt már szomorúvá válsz. Ha a határtalan boldogság létezik, szomorúság nem létezik, nem létezhet. Ha a szomorúság nem létezik, a szomorú emberek nem léteznek.
Szóval job, ha vigyázol, mert a határtalan boldogságod egyes emberek létezésének megszűnését jelenthetik! ((:

Egyébként nem azért jutnak eszembe ilyen, mert jelekezek - dehogy is. (((: És ha mégis, az vajon az én hibám-e? Tőlem lesz-e unalmas? Egyébként már látom magam előtt a hétfőt. Útközben eszembe jut, hogy basszus, nem hoztam számológépet - megoldás lenne már most elrakni, de akkor hogyan tanulnék? Hiába, kell vennem még egy számológépet. :D Mikor beérek, látom ám, hogy jaj, hol a papírom? És miután nagy nehezen szerzek papírt (és reménykedek, hogy csak az egynek és a nullának a tangensére lesz szükségem, mert ugye plusz számológép senkinél sincs - hát micsoda világ ez? Kell vennem még egy számológépet, hogy kettő legyen a táskámban. ((: ), kiderül majd, hogy kifogyott a tollam. (Ebben a pillanatban gyorsan raktam egy plusz patront a töltőtoll hátuljába. (: ) Vagy szimplán eltévesztem a termet (egyetemet?? (((: ). (Most belekarcoltam a telefonnaptárba a termet - vajon több sikerrel nem felejtenék el dolgokat, ha mindent ilyen alaposan átgondolnék?)

Emellett van több (kb. kettő) ség is, de még jó, hogy már ilyen nagy vagyok, mert kicsikoromban biztosan elvesztem volna már csak az egyikben is. (: Az egyik a szükség - úgy, mint szükségem van egy 35 pontos jelek ZHra, mert megígértem Istvánnak ((: -, a másik (és ettől lesz csak kb.) a szárazság - úgy, mint elegem van ebből a sok esőből (és az esőből az ötödik percben kezdődik a sok).

Apropó - úgy ment el mellettem a napéjegyenlőség, hogy szinte észre sem vettem, de végre kevesebbet van sötét, mint világos. És apropó - van itt ez a sándor-józsef-benedek hármas, hát ajánlom nekik, hogy szedjék össze magukat, mert azzal, hogy nem esik a hó, nem fúj a szél és nem esik nulla fok alá a hőmérséklet, még nincs elintézve semmi!!!

És most, hogy jól átfagytam a szellőztetés alatt, elgondolkodom, hogy vajon készítsek-e egy megható pillanatképet az asztalomról (inkább ne ((: ), főzzek-e magamnak egy teát (hmm, csábító gondolat), aztán megyek vissza a jeleimhez, mert ez az utolsó félév, hogy együtt lehetünk, ki kell használnom minden másodpercet velük. (((: