Csacsiga Blog

Írta: Elizabeth Gilbert
Eredeti cím:  Committed
Megjelenés éve: 2010
Itthoni megjelenés: 2010
Kiadó: Ulpius-ház

A házasságnak is megvan a maga ára, de vajon ki fizeti meg? A pár? Az állam? Vagy az egyház? Alapvetően erre, és úgy általában a házasság mikéntjére és miértjére keresi a választ Elizabeth Gilbert új könyvében, a Hűségben.

A történet ott folytatódik, ahol az első részként emlegetett Ízek, imák... végződött: Liz, aki világkörüli útja során megismerkedett a brazil Felipével, utazásai végeztével most visszatér Amerikába, és vele tart új szerelme is. Ám külföldi állampolgár kilencven napnál többet egyszerre nem tartózkodhat az országban. A szerelmesek, igazodva az új körülményekhez a sok utazás, a munka és az otthon furcsa keverékében élnek és az együtt töltött idő boldoggá teszi őket. Ám a kormány közbeszól: a férfi gyakori határ átlépéseivel felkelti a bevándorlási hivatal gyanúját, és, hacsak el nem veszi Lizt, Felipe nem jöhet többé az Államokba.

Az ügy rendeződésére várva, a pár egy bő félévet tölt el Kelet-Ázsiában, közben Elizabeth, hogy legyőzze a házasság iránti ellenszenvét, annak történetével ismerkedik. Kutatásai által főleg a házasság amerikai szemléletének történetét ismerhetjük meg, de olvashatunk az állam, az egyház és a házasság viszonyának alakulásáról, az európai (majd az amerikai) házasság múltjáról. Emellett Liz mindenkit megkérdez (kikérdez) a házassághoz fűződő személyes viszonyáról, népének szokásairól.

Aki azt hiszi, egy újabb regényt tart a kezében, az felejtse el: inkább egy házasságtörténeti összefoglalót tartunk kezünkben. De, ugye, azt ne vessük az írónő szemére, hogy nekünk hogyan akarják eladni az ő könyvét - ami bár kevésbé, mint az előző, de érezhetően a tengeren túli közönségének íródott. Mindent amerikai keretek közé akart szorítani: vajon, ha egy vietnámi szokást otthon kipróbálna, furán néznének-e rá? Persze, mert az amerikaiak nem egy kis vietnámi törzs, és teljesen máshogy szocializálódtak. Emellett (vagy éppen ebből kifolyólag?) úgy éreztem, mintha elítélően beszélne egyes népekről, mert korán férjhez adják asszonyaikat.

Bár tényleg érdekes volt, hogy a nőknek mikor mi volt (és van) a szerepe az egyes társadalmakban, de ez is inkább véleményként, mint tényként jelenik meg. Végül aztán már összehord mindent, válogatás nélkül szinte, amitől az az érzésed, hogy a végére akar érni, s lám: öt oldal, és a házasság börtönből szabadsággá válik.

Bár voltak részek, amik megmosolyogtattak, de a leírás alapján az ember sokkal inkább számít a kettejük kapcsolatának fejlődésére, alakulására, mint egy, a házasságról szóló esszére.

csacsiga