Belegondolni is szörnyű, hogy közel két hónapja küldtem utoljára életjelet magamról a külvilágba. közben volt egy karácsony, meg egy szilveszter. Az előbbi a szokásos: kívülről készültem, belülről nem annyira, és a szokásos volt az egész. Vagy csak egy kicsit más. Beszélni sem érdemes róla. A szilveszter már furcsábban alakult - sok év múltán először itthon maradtam, kis híján egyedül. Bár, abba sem haltam volna bele.

Könyv
Nagy szomorúságom volt az évben, hogy úgy éreztem, nagyon keveset jut időm olvasni. (Hu, ez egy furcsa mondatszerkezet lett.) Visszanézve kicsit megnyugtat, hogy azért a havi egy kötetet nem sikerült alulmúlni (még ha voltak benne újraolvasások is), a moly szerint tizennégy könyvet olvastam el tavaly. Hmm. Lehetne jobb is, hisz oly sok olvasni való vár a világban, mind kétségbeesetten tekinget felém, vajon végre ő következik-e. De még fiatal vagyok, és van időm kicsit lefaragni a lemaradásból.
A 'legviccesebb' könyvem az Ormányos Hüntyüllér (Galán Csaba) volt, bár az igazat megvallva csak a címe volt vicces benne. Gyerekkönyv (nagyon gyerek), de néhol olyan témákba vágja a fejszéjét, ami inkább a mesét felolvasó szülőnek szól, mintsem az azt megérteni még nem képes apróságnak. A legnagyobb csalódás az Operaház fantomja volt, bár azt hiszem, egy jó szedés megmenthette volna. Ugyanakkor legjobb könyvről nem tudok számot adni - nem, mintha mind egyformán tetszett volna, de én úgy hiszem (most), hogy a legjobb könyv cím kiérdemlése ennél többet követel.

A világot jelentő deszkák
Nos, ez az év egy szomorú fejezete színházi művelődésemnek - az év második felében ugyanis erről a szórakozásról mindenféle körülményeknek köszönhetően kénytelen voltam lemondani. De kibírom, mert bírtam már ki hosszabb szünetet is, és mert tudom, hogy 'egy nagyobb jóért' tettem ezáltal (ti. lesz diplomám, kettő is (:, de legalábbis megadom a lehetőséget magamnak). És kibírom, mert cserébe az év első fele szép volt, átlag két hetente becsúszott egy előadás, köztük olyan nagy volumenű dolgok is, mint a Dinó show a Budapest Arénában, olyan szépek is, mint a Turandot az Operaházba, olyan meglepetés szerűek, mint a Tündérlaki lányok a Vígben és olyan régi álmok, mint a Lili bárónő az Operettben.

Mozgókép
Mivel nagyon elhanyagoltam a beszámolókat az elmúlt időben, így ezt kicsit nehezebb nyomon követnem a múlt évből, de azt hiszem, magamhoz képest átlagos év volt mozi szempontból, úgy másfél havonta egy filmmel. Kezdtem ugye a nem túl eredeti, de annál hiper-szuper látvány dúsabb Avatarral, szigorúan IMAX 3D-ben, aztán, maradva a technológia mellett jött egy Alice - nekem nagyon tetszett, bár nem emlékszem már az első benyomásra. (: Volt még nyár elején egy dupla mozis napunk is Szaszával, aztán hazatérve el lettem cipelve az ötletes, és kissé talán elgondolkodtató Eredetre. Katyval is tartottunk lányos mozis napokat, így ismertük meg Williamo Shakespirelli-t (ez bizonyára örök kedvenc marad (: ), vagy éppen látogattunk el Balira. És persze az első utolsó Potter film sem maradhatott ki. Hogy csak a legemlékezetesebbeket említsem.
Film téren rászoktunk Szaszával a nézzünk meg valami furi horror ebédhez. Ezek többnyire azért furik, mert napközben vagyunk, és világos van, így ugyanis nem fo*om össze magam tőlük. (: Aztán... Áh, ha azt hinnétek, hogy annál rosszabbat nem tehettünk, minthogy Katyval megnéztük a HSM3-t (jujuj) (bár ez lehet, még 2009-ben volt?), tévedtek, mert láttuk a Poligamyt is, és tudom, hogy vannak olyan barátaim, akiknek nagyon tetszett (az ő ösztökélésükre néztük meg), hát ez nekünk rémes volt. Legbizarabb filmünk - szintén Katyval - is megvan: Zack és Miri pornót forgat címmel viccesnek hangzott, megnéztük... Hát... Érdekes volt. Mmmm. Film. A régi magyar filmek mellett kezdenek érdekelni (tudatosan is) a régi külföldi filmek is, és folyamatban van a teljes P&P világ felfedezése, azaz már csak két olyan Büszkeség és balítélet feldolgozás van az IMDb nyilvántartásában, amit még nem láttam. (:

Fotográfia
Nem nagyon tudom, mit is mondhatnék, de úgy éreztem, az előző kategória mellett kell egy ilyen is. A szerelem nem múlt el. Kiállításra is majdnem mentünk Katyval, de végül - nem is tudom, már miért, azt hiszem, összetorlódtak a dolgaink - ez elmaradt. Nekem meg nagy 'fényképsorozatokat' nem sokat sikerült idén csinálni: volt egy állatkert, egy kutyakiállítás, meg pár grillezés. És persze a legnagyobb dolog az évben: Mablethorpe. Ezenkívül kismillió kép teknősről, és virágokról, talán még kutyáról is. (:

Tanulmányok
Na, ez ismét egy érdekes fejezet volt ebben az évben. A Műegyetemmel még mindig nem vagyunk a legjobb barátok, de már látom a fényt (néha (: ) és ez segít. Visszaszámlálás van, hogy legyen, ami éltet. (: Egyébként tavaszi félévben megint egy kicsit közelebb kerültem az áhított végcélhoz, de egyre jobban érzem/éreztem, hogy nem vagyunk egymásnak valók, így aztán egy félév szünetet engedélyeztem magamnak ezen a téren.
Ezzel egy időben ugye jelentkeztem (tulajdonképpen rizikó nélkül) a Kommunikációs főiskolára, hogy ott kezdjem el új életem építgetését. Igaz, nem volt ennyire magasztos a cél, épp csak azt hiszem, megvan a célom. De nem kiabálom el, mert elég sok érdekeset fedeztem fel ebben az első félévben. De vannak nagy tervek.

Kávé, tea
Régi szerelmünkről, a kávézókról idén sem mondhattunk le, jó sokat jártunk a Freiben, bár ősszel sajnos ezek is kicsit megritkultak - viszont egy pár alkalommal Krisztivel is sikerült összeegyeztetni a dolgokat, és akkor más helyeket is megnéztünk magunknak. Sőt, hosszú idő után teázóba is újra jártam idén, kétszer is. Gyakrabban kéne. És persze az év ötlete is egy kávé mellett született meg, még februárban, Mariettával. (:

Konyha
Konyha fronton inkább sütéssel hódítottam és próbáltam ki újdonságokat, és azt hiszem, az év süteményének kiáltom ki ezennel életem első brownie-ját. Nyamm, de finom lett. Ezenkívül a tojássütés mindenféle módja, és a spagettivel töltött virslim lettek igazán nyerők! Haha. Az itthon készült és emlékezetes volt kategória mindenképpen megérdemli, hogy a karácsonyi kacsasültet szavazzam rá, illetve (oh, azt is én csináltam) készült valamikor ősszel egy jó kis tojásos quiche. Sőt, ha már itt tartok, jó kis bagelt is sütöttem az évben... Sőt, ha vissza gondolok, tortát is, vagy több félét. Meg... Nos, ahhoz képest, hogy 'soha nem engednek a konyhába', egész jó év volt. Idén jobban figyelni fogok rá, mit és hogyan csinálok. (:

Party
Hát, abból nem sok volt idén - hogy úgy mondjam, a szokásosnál is kevesebb. És az igazán kevés. De annyi baj legyen, a gond csak az, hogy az év vége közeledtével már igazán elkelt volna. Az év első feléből Marietta szülinapja emelkedik ki, és az az este, mikor hirtelen felindulásból elmentünk Katyval és Krisztivel egy kis koktélozásra. A szülinapom, hogy úgy mondjam, nem volt felejthetetlen élmény. :D És ott volt az a jó kis nap is a nyár elején, ugyebár... (: A nyáron én többnyire kimaradtam a nagy partykból, de azért Mirka és Szabi szülinapja jól sikerül, a záróparty meg... Hát igen. Nagy partyk helyett viszont majd minden este (mikor lehetett) voltunk egy kicsit 'lazítani'. Azt hiszem, ez hiányzik - kicsit olyan volt, mint a koliban: minden este egy pár korty belefért a barátokkal.
Az év vége felé pedig már kimaradtak a nagy partyk, cserébe viszont Katy szülinapján a Stexben voltunk - hmmm. Az tetszett, még ilyet. Meg egyszer-kétszer a nyári staffal is becsúszott egy tali, jövőre talán jobban lesz időm.

Utazás
Nahát, ebből kettő volt, mindkettő máshogyan jó, de mindkettő nagyon jó. A rövidebb, és időben későbbi a wellness hétvégénk volt a lányokkal - bár voltak árnyoldalai a hétvégének, nem utolsó sorban, hogy majdnem végig esett. De ez volt az első igazi wellness hétvégém, és az első közös nyaralásunk, szóval éljen, éljen.
A másik, ami több kisebbet is magába foglal, az az igazán óriási élményt jelentő Mablethorpe volt: sok új barát, új tapasztalat és... minden. Anglia. Két hónapig. És utazgatások, Cleethorpe, Lincoln, Skegness... Bár már rengeteget beszéltem róla, még ugyanennyit tudnék, de ettől most megkíméllek titeket. (: