Csacsiga Blog

Nyár. Meleg. Gyerekzsivaj. Feléd szalad egy nyolcévkörüli aprócska kislány.

- Gyere, gyere. XX sír.

Mész. Szegény.

- Mi a baj, darling?
- XY bántott. Meglökött.
- Jaj, ne sírj, gyere, odamegyünk hozzá.

Odamentek. Nő a csoport körülötted.

- XY, gyere csak! Miért bántottad ezt a kis bogarat?
- Nem akartam. Nem direkt volt?
- Nem-e? Akkor mond meg neki. Kérj bocsánatot.
- Bocsánat, XX. Nem akartam.
- Semmi baj.

És a kisbogárka máris mosolygova szalad el a másik irányba.

          Snitt.

- Mi az, drágám, miért sírsz?
- Hiányzik anyukám. Haza akarok menni.
- Dehát itt olyan sok barátod van. És jól érzed magad, nem?
- De már majdnem kéthete nem láttam anyukámat.
- De beszéltél vele tegnap telefonon!
- De... hüpp.
- Ugyan már, nincs is akkora baj. Én már több, mint négy hete nem találkoztam anyukámmal, sőt telefonon sem beszéltünk már napok óta. És látod, mégis mosolygok.
- Igen.
- Ugye, nem is olyan szörnyű?
- Nem.

És mosolyogva áll be a sorba a többiek közé.

          Snitt.

Azt hiszem, ez a merengés a múltheti nem-cheers eredménye. Jó volt látni titeket! :)