Vége, elmúlt. Most már akkor is elmúlt, ha hozzászámolom a téli vizsgaidőszakot - mert nincs igazán év vége akkor, ha másnapra-harmadnapra vizsgára kell készülnöd. De a héten igazán vége lett, annyira vége, hogy szinte már-már unatkozom. Szinte. Ennek nagy örömére pedig itt az ideje, hogy végiggondoljam a tavalyi évet.
Elkezdtem a januárt ugye egy kellemes kis vizsgaidőszakkal - nagy bátran össze is vesztem az egyik vizsgáztató tanárral. Fel húzott, hogy még felkészülési időt sem hagyott a szóbeli vizsgára, na. De kijavította az egyesemet kettesre ennek nagy örömére, szóval rendben lettünk a végére. Na jó, nem.
A február mélypontja talán a születésnapom lehetett - szokásos módon remekül sikerült. Nem tudom, meséltem-e már, sikerül egy drog-bányában kikötnünk, aztán onnan átmenekültünk egy Burger Kingbe. Szupcsi volt. Egyébként el is kezdődött a félév, egy viszonylag rosszul szerkesztett órarenddel persze...
A március gyorsan elszaladt, de határozottan emlékszem azokból a napokból az első jelek házimra - nagyon jól sikerült, egy pontot veszítettem, vagy talán kettőt... Jó (és lelkiismeretes) gyakvezérünk volt; kéthetente volt gyakorlatunk, a váltott heteken pedig mindig konzultációt tartott nekünk.
Áprilisban volt két hét szünetem, mert nem volt tréningem a főiskolán, volt itt a nyuszi is (gondolom (: ), és meglett az első jelek ZH-m, 32/40 ponttal. Nagyságrendileg.
Májusban tartottunk egy Catan napot Katyval és Istvánnal, azóta sem sikerült még hasonlót összehoznunk, sajnos. Ettünk fincsi vajaskiflit, aztán volt még joghurtban pácolt husi meg saláta hozzá. Talán sütöttünk krumplit is? Zsazsnak annyira megtetszett a környezet, hogy otthon kikönyörögte, hogy következő szombaton itt aludhasson. (: Másnap pedig Katyék színházba vittek - óriási köszönet érte! (:
A június a vizsgákról szólt, mi másról, persze, hogy megint mehettem javítani, de megérte, hármas helyett így ötössel számolták az átlagomat. Jelentkeztem is egy államis helyre az eredménnyel, már csak várni kell. No meg ott volt Eszter szülinapja is, hmm. Azóta nem is találkoztunk - nos, ezen gyorsan változtatni kell, rajta leszek a témán.
Júliusban sajnos rosszkor kellett indulni, így Mama nem tudott kijönni velünk a reptérre, ellenben Mi meg mentünk Londonba. Húúúúú, azért az úgy jó volt. Aztán a régen látott ismerősökből egy időre mindennap látott ismerősök lettek, és lettek újak is. Szegény Ágira pedig majdnem ráhoztam a szívrohamot, amikor megtudtam, hogy átvettek államira. (:
Az augusztus néhol nyögvenyelős volt, néhol nem, de a búcsúzás volt a domináns benne. Az első adag önkéntes távozása felkészíthetett volna minket, de akkor még olyan távol volt minden, és amúgy is. vannak dolgok, amikre nem lehet felkészülni. Ahogy közeledett a hónap vége, egyre sűrűsödtek ezek a szomorú események. De azért nem volt ennyire depressziós ez a hónap sem, számtalan vidám pillanatban is részünk volt. (:
Szeptember - újra itthon. Iskolakezdés, most már csak a főiskolán. Szaszának sok köszönhető, hogy egyáltalán elkezdődhetett a félévem, mert a tárgyfelvételt - nyilván - takarítással, majd vonatozással töltöttem. Bettivel már első héten belezúgtunk a gépekbe - kell egy Mac. (:
Októberben elkezdtem az új blogomat, a Napi néhányat. Abból, ahogyan ez a bejegyzés készül, úgy érzem, volt hatása; másrészről persze sajnálom, hogy annyira rosszul osztom be az időmet, hogy többre nincs időm napi néhány mondatnál. Sőt, sokszor még az is elmaradt. Ugyanakkor október 12-én megvettem az új szerelmemet, (nálunk) még nem lehetett kapni a gépet, amikor kinéztem magamnak, és egy féléven keresztül csorgattam érte a nyálamat, de megérte. Ha más nem vesz el, hozzá megyek. (:
Novemberben már nagyon fáztunk itthon, úgyhogy Katyval és Istvánnal Sorrentoba menekültünk egy hétvégére, a jó melegbe, aztán következő hétvégén pedig megünnepeltük Katy szülinapját, a Creol barban. Volt szakirány jelentkezés is, letudtuk. Eredmény február elején. Réka pedig szakdolgozatot ír! (:
És végül eljött a december is. Újabb félév vége, és néhány nagyon jó tárgy vége. Ezzel együtt persze a rosszaknak is vége, ami jó, és a szorgalmi időszaknak is, ami rossz. Jön ugyanis a sok leadandó, meg kezdődnek a vizsgák. És vannak azok a szerencsés emberek, akik éppen ekkor, néhány nappal karácsony előtt betegszenek meg. Igen, jelen. De legalább jókat mulattunk Szandival ekkoriban. (: (Mintha ezer éve lett volna...)
Ez volt tehát a tavalyi év. Azt hiszem, sokat fejlődtem sok téren, megint csak tanultam magamról új dolgokat és egyre tisztább a jövőképem. A tavalyi a kihívások éve volt, és azt hiszem, még ha nem is támasztottam magam elé túl nagyokat, többé kevésbé megfeleltem a feladatnak. A tavaly felszedett új tulajdonságokkal pedig idén meg kell váltani a váltani a világot. Hát hajrá!
Utoljára mondták