Írta: Laurell K. Hamilton
Eredeti cím: Guilty Pleasures
Megjelenés éve: 2000
Itthoni megjelenés: 2007
Kiadó: Agave
Képzelj el egy olyan világot, mondjuk egy olyan St. Louis-t, ahol nem csak, hogy elismerik a vámpírok létét, de egyenesen törvénybe illőnek tartják őket. Úgy értem joguk van a léthez. Van egyházuk, az Örök élet egyháza - és amit ők ígérnek, azt meg is tartják. :) Van egy saját városnegyedük, klubok, cirkusz, bárok, miegymás. Valami hasonló a helyzet a vérfarkasokkal is - jogilag mindenképpen legalábbis. A zombiknak még nincsenek jogaik. Csak vannak. Törvényesen. És akkor itt, ebben a városban lakik egy Anita Blake nevű fiatal nő. Két fontos jellemzője, hogy nagyon alacsony, és hogy megérzi a holtakat. Egyszerűen csak érzi. És persze egy ilyen adottsággal mi mással foglalkozhatna az ember főállásban, mint halottkeltéssel (igen, zombikat rángat elő a sírból, főnöke legnagyobb örömére nem is keveset). Mellékállásban a rendőrségen dolgozik, a "Szellemirtóknál". Valójában nem szellemet irtanak, egyszerűen csak mindent, ami természetfeletti és bánt. Mellék-mellék állásban pedig Anita még egy dolog miatt fontos. A nevét ismeri minden vámpír. De többnyire egyszerűen csak Hóhérnak hívják. Anita vámpírokat gyilkol. Ha egy vámpír túl messzire megy, előbb vagy utóbb (többnyire előbb) találkozik Anitával. Többnyire az ilyen vámpírok vele találkoznak utoljára... El tudjuk tehát képzelni, mennyire telhetnek nyugodtan St. Luisban a napok.
Ám ezt a nyugalmat meg zavarja valami. Valami, ami elkezdi gyilkolni a város leghatalmasabb vámpírjait, a legöregebbeket, a legerősebbeket... És Nikolaos, a város első vámpírja ekkor Anitáért küld. A Hóhért kéri, hogy derítse fel a vámpír-gyilkosságokat. Ő persze nemet mond, de tudjátok, mi lesz akkor, ha valaki egy ekkora hatalommal szegül szembe? Hát... életveszély. Több élet veszélye is. Persze annak, aki mindennapját így éli, ez meg se kottyan - főleg, hogy a két legjobb védekező eszköz az ő birtokában van, az egyik egy Browning és egy Firestar, a másik pedig egy plüss pingvin gyűjtemény.
Fröcsög a könyv a vértől. Komolyan. Illetve nem is olyan komolyan. Miss Blake rendelkezik néhány elengedhetetlen dologgal, amitől ez a történet egy letehetetlen könyvvé növi ki magát: irónia, cinikusság, hatalmas adag humor, sok fura, ám mégis "hasznos" ismerős. A fenti jellemrajznak pedig megkoronázásaként vetem fel a kérdést. Szerintetek mit csinál egy ilyen lány, ha egy vámpír csapja neki a szelet? És ha egy olyan vámpír próbálja elcsavarni a fejét, aki még ráadásul jól is néz ki? Mondjuk nagyon jól? Hogy az ő szavaival éljek: "Magas, sápadt, jóképű férfi volt, és szexisebb, mint egy selyemalsó." A kettes számú kedvencemet a következő könyvhöz tartogatom. :) Szóval gyilkos humor, és süt belőle a szexualitás.
Hamilton (vagy Blake?) stílusa lenyűgöző, szinte olvastatja magát. A humora nekem való, a hangvétele könnyed, és maga a könyv, minden összetevőjével együtt annyira magával ragadó, hogy még azt is elfelejtettem a szemére vetni, hogy jelentős részét a vámpír-tulajdonságoknak két lábbal tiporta porba. Persze csak akkor, ha az embert Rice tanította vámpírológiából. :) De minden esetre köszi, Eszter, imádlak a tippért!
Ha minden igaz, a következő könyv már a Katitól kapott Leroux könyv - a Véres bábú és a Gyilkológép c. regényekkel. (Igen, ez ugyanaz a Gaston Leroux, de ezt majd máskor).
Utoljára mondták