Itt a vége. Ennek is. Mostanában szeret a dolgoknak vége lenni – hogy semmi meglepőt ne mondjak: szorgalmi időszak. Több, vagy inkább kevesebb sikerrel. Brrr… Nah, de szóval eltelt egy év a tavaly évvége óta, és most ebbe bele kellett gondolni. Kellett, mert miért ne kellett volna. :)
Nem tudom, hoyg hány blogbejegyzést írtam ezalatt, nem is akarom tudni, de abban biztos vagyok, hogy két teljes vizsgaidőszakkal lettem gazdagabb, illetve egy nem-jelentkeztem-szakirányra élménnyel. Nem is lett baj belőle. :) Na de, kicsit távol maradva az egyetemtől, egy kis emlékcsokor:
Legkedvesebben emlékszem vissza: Nyári HK tábor. Pozitív csalódás volt, több emberben is, és többnyire nagyon.
Legkevésbé szívesen emlékszem vissza: Veszekedések két olyan emberrel, akik nem érdemelték meg, és akiket talán meg sem érdemlek.
Új barátságok: Ha a barátságot a hagyományos értelemben vesszük, és nagyon ledves ismerőst értünk barát alatt, akkor sok. Én értelmezésemben kettő/három. (Plusz egy újraéledő.)
Elhaló barátságok: hmm…
Legkedvesebb mondatok: "Én igazából féltelek tőle." "Barátok vagyunk." "Ha gondolod, elmehetünk megihatunk egy kávét, mielőtt haza indulunk."
Legkevésbé kellemesek: "Olyan barátság-szerű." Persze a nem kimondott dolgok sokkal kellemetlenebbek, így ez a kategória talán nem is ér. Volt még egy, de az nem public.
Legjobb nap: 04. 23. vagy 24.
És a legrosszabb: 09.15. Vannak dolgok, amik a léleknek nem tesznek jót.
Legfurább dolog az évben: 03.28. – életem legfuribb szakítása (nem keveset gondolkodtam, míg le tudtam fordítani magamnak a naptáramba erre utaló bejegyzést. :) ). :P
Legmaradandóbb nyami: egyszer nyáron volt egy fél tányér főtt tésztám, meg némi reszelt sajtom. Nah, nem ez a legemlékezetesebb, hanem hozzá csináltam paradicsomból és lilahagymából, kis olivaolajjal és némi fűszerrel (ezt ugye mindig csak érzéssel) egy olyan fini salit… Valószínűleg az egyszerűsége miatt fogott meg – tervezem a következő paradicsom-szezonban olivabogyóval és mozzarella sajttal kibővíteni. A másik leg pedig lényegében a következőképpen néz ki: főtt spárga, spenótban (szigorúan fokhagyma nélkül, bármily hihetetlen is), sajttal lereszelve, összesütve. Tudom, hogy most sehogyan sem hangzik, de higgyétek el, nagyon fini.
Legjobb könyv: Hát… ezt nehéz. A Memnoch, a sátán c. könyvet lehet, hogy idén olvastam. Memnoch igencsak érdekes történetben meséli el a menny és a pokol ‘harcát’, illetve annak történelmét. Persze Anne Rice.
Legnagyobb csalódás könyvben: Harry Potter. A végét szerintem "kissé" elszúrta az írónő. Az epilógus és az utolsó fejezet az összhatást rontotta el. Ugyanakkor azokat leszámítva jól sikerült könyvről van szó. Talán éppen ezért is "rázott meg" annyira a szörnyű befejezés.
Legjobb film idén: Something the Lord Made (A kékbaba műtétek). Igaz történet alapján, a bypass műtétek csecsemőkorában – illetve előtte.
És a legrosszabb: Ami rossznak indul, azt nem nézem végig, így nincsenek legrosszabb filmjeim. :)
—- UPDATE —-
Katy nyomán még egykét dolog:
Legvicceebb party: 02.02. – Alibi, de végül Gábor is jól szórakozott velünk. :D
Legjobb hét: ebben megint csak egyett kell értemen vele (minden tekintetben): EFOTT
És eszembe jutott még valami, ami tulajdonképpen pozitív:
Dolgok, amiket megbántam: nulla (Ugyanakkor el kell ismernem, van, amit sajnálok, hogy úgy alakult, ahogy… de ez a dolgok velejárója.)
Utoljára mondták