Azt hiszem, ezt a történetet midenki ismeri, de mindenki egy kicsit máshogy (vagy akár többféle képpen is). Íme, a tegnapi.
Mexikóban történt, nagyon régen, hogy az egyik városra indiánok támadtak. Véres csatát, hősies harcokat követően azonban váratan fordula támadt: a szépséges indiántörzsfőnök(nő) és a városi (had)sereg vezetője egymásba szerettek, és az ő kapcsolatuk gyümölcse lett Diego.
A fiatal fiút az apja Spanyolországba küldette, hogy megtanuljon bánni a karddal, s a nőkkel (igen, ezt is fontosnak tartották kihangsúlyozni :) ). Az ifjú itt hallott az Igazság nevű szervezetről, mely az inkvizícó áldozatait igyerkszik az országból kimenekíteni, s csatlakozik a társasághoz - Zorro fedőnéven. Visszatérvén Mexikóban szembesülnie kell a ténnyel, hogy a kormányzó a nép aranyán akarja magának megvenni Kaliforniát (vagy a Kaliforniai-félszigetet?), de ezt nem hagyhatja - Mexikóban újra színre lép Zorro, hogy népén segíthessen.
Egy csöppet zavaró volt ugyan, hogy most volt a műkorcsolya EB (és Lambier szegénykém… :( ), mert azt sokat néztük a héten, így kiélesedett a szemünk a kunsztokra. A népet alakító lányok nagyon fiatalok lehettek, a teljes szinkronban mozgás sem mindig sikerült. Néhol kicsit ugyan kusza volt, mikor sokan voltakegyszerre a jégen és persze nem mindenki ugyanazt csinálta, és mégis ugyanez a sokaság nagyon látványos is tudott lenni egy mindentéren egybeillő koreográfiára. Őszintén szólva én kicsit másra számítottam - volt narrátor, és néha párbeszédek is, mindent versbe szedve; a zene pedig meglepően, és kellemesen változatos volt, annak ellenére, hogy szinte minden pillanatban ott bújkáltak a spanyol ritmusok a háttérben (zeneszerzőként a Fiesta-s Knapik Tibor(?) működött közre), s volt néhány “éneklős” szám is, a kedvencem már meg is van közülük. :)
Köszi, nyuszi. :D
Utoljára mondták