Elgondolkoztam rajta, hogy milyen kár, hogy régebben (általános- és középiskola) nem volt naplóm/blogom/blablám - Bettynek ugyanis épp tegnap volt a szalagavatója, és szörnyen készült rá, nagyon aranyos volt (és hű, micsoda ruhája volt! (: ). Ennek kapcsán jutott eszembmbe, hogy emlékszem, hogy én is készültem pl. a szalagavatómra, vagy a ballagásomra (jaj, de szerettem azt a szandált, még most is megva, csak anniyra elszoktam a magassarkútól... ): ), de totál nem emlékszem, hogy vajon én is ennyire be voltam-e zsingva, vagy csak szolidan örültem neki, hogy közeledik a vége. Hiszen, bármennyire is szeretsz egy helyet (általánosiskolám), azért, ha végzős vagy, az csak jó - mostantól eggyel nagyobb korosztályhoz tartozol. (: Szóval biztos nagyon örültem, csak nincs róla dokumentáció. (Arra mondjuk írásos bizonyítékok nélkül is emlékszem, hogy mennyire nem készültem érettségire, mármint a szóbelire. Az írásbelire még az órákon készültünk, na de a szóbeli... Az utolsó héten álltam neki, miközben mellettünk hangosan folyt az építkezés... (: )
Aztán persze eszembe ötlött az is, hogy szép a tény, hogy most van blogom, de négy nap híján öt hónapja vetettem képernyőre a gondolataimat (épp most ellenőriztem), és ez sem segíti nagyon elő majd húsz év múlva (igen, tudom, hogy erős túlzás (: ) az emlékezzünk vissza valahogy dolgot. Úgyhogy úgy gondoltam, ezt a gondolatmenetet most megosztom veletek, ha már mást nem is tehetek, kezdetnek. (: De azt Ti sem akarjátok, és én sem vagyok rá képes, hogy most öt hónapról beszámoljak. (:
A legrosszabb , hogy mostanában még a jegyzet-cross-recenzió jellegű írásaim is elmaradtak - pedig sokat fejlődtem a témában, és mostmár akár kirikárahajazóan is meg tudnám írni a dolgokat. Na, majd ha befejezem a mostani könyvemet. (:
Utoljára mondták