Egy számítógép riadtan csörgött magában, amint érzékelte, hogy az egyik zsilip minden látható ok nélkül kinyílik és becsukódik.
Nem is történhetett volna okkal - az Ok aznap házon kívül vacsorázott. A Galaxis kilyukadt. A lyuk szélessége a másodperc elenyésző töredéke, hosszúságánál a centiméter elenyésző töredéke volt, s egyik végétől a másikig jó pár millió fényév volt a távolság.
Amikor bezárult, hatalmas halom papírkalap és ünnepi léggömb hullott ki belőle, és szóródott szét a világmindenségben. Egyméteres piackutatók hét főnyi csapata is kihullott belőle, és mind meghaltak, részben oxigénhiánytól, részben a meglepetéstől.
Kétszázharminckilencezer puhára sütött tükörtojás is kihullott belőle, és a Pansel-rendszerhez tartozó Poghril bolygó éhínség sújtotta területein materializálódott hatalmas, kocsonyásan rezgő kupac formájában. Poghril teljes népessége éhen pusztult, kivéve azt a túlélőt, aki néhány héttel később koleszterinmérgezésben halt meg.
A lyuklét deltaaránya a lehető legvalószínűtlenebb módon verődött oda-vissza a térben. Közben súlyosan roncsolt egy véletlenszerűen összeverődött atomcsoportocskát, mely a múlt mély sötétjében sodródott az űr steril ürességén át. A roncsolás következtében az atomok a lehető legszokatlanabbul valószínűtlen módon kapcsolódtak össze. A létrejött egységek egykettőre megtanulták, hogyan másolják le önmagukat (éppen ez volt bennük oly rendkívüli), és súlyos bajok okozóivá váltak minden bolygón, ahová elsodródtak. Így keletkezett az élet a világegyetemben.
Douglas Adams, Galaxis Útikalauz Stopposoknak
Utoljára mondták