Eredeti cím: Dreamgirls
Év: 2009
Rendezte: Bill Condon
Fsz.: Beyonce Knowles, Jamie Foxx, Eddie Murphy, Jennifer Hudson
Forgatókönyv: Bill Condon (Tom Eyen darabja alapján)
Forgalmazza: DreaWorks Pic., Paramount Pic.
Egy újabb Broadway klasszikus, filmen megörökítva. Régóta tervezem, régóta ígérem, hgy végre meg fogom nézni, de ezidáig nem sikerült valahogy. Most prótoltam az elmaradást, és csak egyet sajnálo, hogy ezt nem tettem meg hamarabb. Persze, lévén musicalről szó, lehet, hogy egy kissé élfogult vagyok? Mindenki döntse el maga.
Történetünk a 60-as években játszódik, Amerikában, ahol egy fekete lánytrió próbál az őt megillető helyre kerülni a szórakoztató iparban. Persze, akkoriban semmi sem megy egyszerűen, de öröm az ürömben, hogy egy "nagymenő" fekete soul énekes, James Early (Eddie Murphy) menedzsere lehetőséget ad nekik - persze csak vokálozhatnak. Ez is több mint a semmi, a lányok elfogadják az ajánlatot. Minden rendben is működik, egészen addig, míg nem a lányok saját együttest kapnak. Ekkor azonban menedzserük (Curtis, Jamie Foxx), aki a lányok énekesének élettársa "lett" időközben, Effie-t (Jennifer Hudson), az énekest háttérbe szorítja, hogy a kevésbé jó hangú, ém annál mutatósabb Deena (Beyoncée Knowles) vegye át a helyét. Bár Effie-t siekrül meggyőzni a maradásról, egyre több vele a gond, betegeskedik, orvoshoz jár, mígnem egyszercsak, minden előzetes figyelmeztetés nélül kirakják a szűrét. Az elkövetkezendő hat évben a trió sikert sikerre halmoz, elsőre a magánéletük is sikeresnek tűnik, ugyanakkor hamarosan azt vesszük észre, hogy James Early továbbra sem vált el a feleségétől, így Lorell (Anika Noni Rose) nem maradéktalanul boldog; Deena és Curtis házassága is kezd szétesni. Ezzel egyidőben kezdenek elszaporodni a szokásos bajok is a szakmai életben is - széthúzó érdekek, változások, stb.: Curtis cégét sorra hagyják el a régi emberek. Ekkoriban lép újra a képbe Effie, akit hat év szünet után keres fel újra testvére (C.C., Keith Robinson), és megírja neki A számot. Természetesen, ahogy az már lenni szokott, a számra Curtis felfigyel, és, hogy Effie utolsó esélyét is elvegye, a számot némileg áthangszerelve megkapja a Dreamette's, Effie régi együttese. Vajon Effie fel tud-e állni mégegyszer, haogyan most is sikerült neki? Mostanra Curtis alól teljesen kicsúszott a talaj, de vajon megtudja-e menteni magát újra, ahogyan eddig is tette?
Én csak azért nem sírtam, mert nem egyedül néztem a filmet, de már csak a zenéje miatt is érdemes megnézni/meghallgatni a filemt. És, hogy Szicnek is igazat adjak, Jennifer Huddson tényleg lélegtezelállítóan énekel, nem igen akad párja a filmben. De hiszen éppen ez a lényeg benne. :)
Utoljára mondták