Egy újabb olyan színházi esemény, amire el 'kellett' mennem, és ami egy kicsit jó is volt, egy kicsit rossz is. Na jó - nagyon jó, és kicsit rossz. De mivel helyből több olyan okot is fel tudnék sorolni, ami miatt nem panaszkodhatok, ezektől a (főleg szombati) pillanatoktól el is tekintek, és csak a jóra emlékszem vissza. Mindenképpen említésre méltónak találom először is, hogy a legutóbbi esetből tanulván, idén sikerült olyan elemeket vinnem, amik nem adták be 15 perc után az unalmast. Utólag belegondolva ez persze nem is feltétlenül azért jó, mert 'vannak fényképeim', hanem mert 'lehetett fényképezni'. Azt hiszem, ezen mániámnak újabb bizonyítéka, hogy kétszer teleraktam a 4GB kártyát - igaz, ezek között van videó is, ami igen nagy helyet foglal, de azért büszkén állíthatom, képeim között relatíve sok akad, amire 'szakmai' szempontból is büszke merek lenni. :) Na, de térjünk vissza jelen beszámoló tárgyához: az immár hagyományosnak számító, hatodik évadnyitó Pesti Broadway Fesztiválhoz. Amikor már úgy nézett ki, hogy nem kell döntenem két egyszerre történő esemény között, kiderül, mégis, hiszen amellett, hogy arra hétre teljesen lebetegedtem, a két napra úgy négy különböző program volt szerveződőben. Volt, amit végül megtartottak - nélkülem, pedig csak egy hajszál híja volt. Volt, ami arrébb tolódott. És volt, ami elmaradt. És ami még volt: Szasza - állandó szereplőként, Kati és Marietta - részidős résztvevők, Anya és Apa - szintén részidősként. Na de, a mellébeszélést lassan ígérem, befejezem, és igyekszem élvezhetően beszámolni, hogyan is zajlott le ez a két nap.
Pénteken, elektronika gyakorlat után Szaszával az Örsön találkoztunk, szereztünk ebédet, hogy az utolsó adagjaimat a gyógyszerekből még bevehessem, aztán irány a lányokkal megbeszélt találkahely. Ha már sejtitek, akkor igen jól, hogy mi értünk oda tulajdonképpen utoljára kicsiny társaságunkból. :) Persze még így is jó korán érkeztünk, hiszen a műsor valódi kezdése még váratott magára - addig is, a már jól ismert kivetítőn nézhettünk és hallgathattunk mindenféle csemegéket, legfőként az Abigélre emlékszem ezek közül. És persze ne felejtsük el azt sem, hogy eközben Katival örültünk magunknak. Csonka András érkezése, és az első (fél) műsorszám felkonferálása után jöttek a 'kicsik', az Operett Akadémiások, akik az idei két vizsgaelőadásukból (és rendezőjük közreműködésével, Lejtényi Ágnes zongorakíséretével) adtak elő részleteket: Lehár:A mosoly országa és Ábrahám: Viktória c. operettjeiből hallgathattunk meg négy-négy dalt, többek között a Ne félj, ne félj... (A mosoly országa), és az Ahol az ember felmászik a fára... (Viktória) címűeket, Ábrahám Gabriella, Ágoston Kati, Bordás Barbara, Nánási Helga, Vörös Edit, Domoszlai Sándor, Imre Sebastian, Kökény Pál és Peller Károly előadásában.
Őket az idén nyári sikerprodukció, a Szép nyári nap c. Neoton musical szereplői követték a színpadon, és a darabban felcsendülő huszonhét dal közül tizenhármat el is énekeltek - a teljesség igénye nélkül: Szép nyári nap, 220 felett, Pago-Pago, Don Quijote, Nyár van, Medley, Ha szombat este táncol, Santa María, Szerelmes dal, Holnap hajnalig... Kicsit "szomorkodásra" adott okot (szigorúan idézőjelek között!), a Megváltást várok hiánya - Szabó Dávid legjobb szólója a darabból. Volt azonban, mint azt már említettem, tizenhárom másik helyette, és szinte a teljes szereplőgárda tiszteletét tette a színház előtt felállított színpadon, a rajongók és mindenki más jelenlévő (leg)nagy(obb) örömére, így 'dalhoz jutott' Csepregi Éva, Náray Erika, Peller Anna, Sz. Nagy Ildikó, Vágó Betti, Vágó Zsuzsi, Csonka András, Faragó András, Kerényi Miklós Máté, Szabó Dávid és Szerényi Laci is. Marietta és Kati valahol ennek a közepe táján kellett, elmenjenek - ez szomi; viszont az egyes dalokkal az előadáson uralkodó hangulathoz nagyon hasonlót sikerült kelteni - ez jó volt.
A Szép nyár(végi) napot követő programpont a megnyitó volt, ami annak rendje és módja szerint zajlott le: a főpolgármester-helyettes, a kerületi polgármester és a színházigazgató szavai nyitották meg hivatalosan is az évadot - míg az előbbi kettő általános dicsérő szavakkal és szerencsekívánalmai kifejezésével, addig KERO néhány (nem is annyira meglepő) statisztikai adattal, egy évadösszegzéssel, és az évadra való előretekintéssel köszöntötte eddigi, jelenlegi és jövőbeni közönségét. A színház repertoárját egyébként egyre több különböző jellegű előadással, programmal tarkítják, de nem tisztem a reklám, ezt csak, mint apró járulékos tényt jegyzem meg, és nem fűzöm hozzá szerény véleményemet a színház reklámhadjáratáról.
A megnyitót egy, szívemnek kedves programpont követte - Operett Hungarikum címmel. Igen, mint a neve is mutatja, megint operett jött. :) A színház sikeres, és népszerű előadóitól ezúttal Zerkovitz és Huszka szerzeményeket hallhattunk, láthattunk: a Csókos asszony, a Doktor úr, a Lili bárónő és a Mária főhadnagy című operettekből hangzottak fel részletek, úgy mint a Nem tudom, mi az oka... (Doktor úr); Kedves kicsikém, ne féljen (Lili bárónő); Éjjel az omnibusz tetején, Holdvilágos éccaka (Csókos asszony), Déli bábos Hortobágyon (Mária főhadnagy). És akik színpadra léptek: Kalocsai Zsuzsa, Kékkovács Mara, Lehoczky Zsuzsa, Lukács Anita, Mednyánszki Ági, Oszvald Marika, Peller Anna, Szendy Szilvi, Csonka András, Dolhai Attila, Faragó András, Földes Tamás, Homonnay Zsolt, Jantyik Csaba, Peller Károly, Vadász Dániel és Vadász Zsolt.
A napot a hét órakor kezdődő Sztárok új szerepben című, immár hagyományos programpont zárta, aholis 'fura' előadóktól 'fura' dalokat hallottunk. Volt musical, volt operett, és volt minden más is - Lukács Anita és Vadász Zsolt duettje például nagyon tetszett, mert nagyon elütött a megszokottól, és nagyon jó volt, de volt még Peller Károly a Csillagok aranyával, Szerényi Laci hozta nekünk a Queen egyik slágerét, a Don't stop me now-t, Faragó András egy bordallal jött, Mészáros Árpád Zsolt és Szabó Dávid a Gyűlöletről mondott el egyetsmást, Vörös Edit a Férfi kell musical számot énekelte, Szabó Dávid pedig a Hej, cigány... egy változatával zárta a napot - hogy csak néhányat megemlítsek a számos, nagy tetszést kiváltó remekmű közül. Ehhez a menethez a fent említetteken kívül hangját adta még Baranyai Annamária, Bódi Barbara, Geszthy Veronika, Nádasi Veronika, Vágó Betti, Dániel Gábor és Homonnay Zsolt.
Ezzel véget is ért a péntek, már csak a hazaút volt hátra, illetve itthon a memóriakártya leürítése, hogy másnap is tudjak ügyködni.
Szombaton délelőtt takarítás volt, majd bútorbolt meglátogatása következett utána, és csak ez után közelítettünk az Andrássy úthoz, ami mellesleg le volt zárva, hiszen színházi évadnyitót tartottak az utcán. Kicsit körülnéztünk, aztán nem sokkal fél három előtt tértünk be a Nagymező utcába. Találkoztunk két lánnyal, akik Vámpírok bálja szórólapot nem osztogattak, de mi azért csak kértünk tőlük. Tényleg nem osztogattak, és egy kicsit meglepődtek, hogy relatíve erőszakosan haladok feléjük - de ennek az az oka, mint mesélték, hogy csúnyán szóltak rájuk, hogy az Operett előtt osztogatnak Vámpírok bálját. Nem tudom, nem kérdeztem, hogy ez ki, vagy mi volt - de ez az a fajta hozzáállás, ami nekem nem tetszik. De beszélgetésünk során kiderítettünk egyetsmást, majd megígértük nekik, hogy nem áruljuk el, hogy nem az Andrássy úton kaptuk (néhány méterrel lehettünk beljebb), aztán búcsút mondunk egymásnak. Mivel korán jöttünk, volt egy nagyon jó helyünk - ha ezt sikerült volna megtartani... De nem, és az egyetlen, amiért sajnálom, az az, hogy így kevésbé jó képek (és videók) születtek. Ezeket nehezebb eladni. :) Na, de haladjunk csak szép sorjában.
Mi a Broadway Bigband műsorának kezdetén csatlakoztunk a programhoz. A színház zenekarából alakult együttes pörgős és melankolikus, amerikai és latin, jazz és nem ( :) ) számokat játszott, bár nem jutott nekik túl sok idő - mindössze fél óra, de azt értelmesen használták ki. :) A csupa szépen szóló zenéhez két szám erejéig Kerényi Miklós Máté is csatlakozott, az egyik a New York, New York c. szám volt, míg a másik a Miss Jones (azt hiszem, a címe is ez). Kicsit sajnálom, hogy végül a New Yorkot vettem fel, de mivel mindkét számot szeretem, valószínűleg ellenkező esetben azt sajnálnám, hogy nem azt vettem fel. Kemény dió.
A zenekart a Pesti Broadway stúdió növendékei követték, két vizsgaelőadásukból adtak elő részleteket: az Oscar Wilde által írt Dorian Grayből, illetve Miklós Tibor és Kocsák Tibor Anna Kareninájából. Mindkét műből volt olyan hat nyolc szám, ha emlékezetem nem csal, az előbbi tiszta fehérben, az utóbbi tiszta feketében. Azt hiszem, megér annyit, hogy megemlítsem, nagyon tehetségesek a srácok, egyik-másik fiúnak és lánynak kiemelkedően jó hangja van - nyilván nem meglepő, hogy a főszerepet is megkapták a darabokban. Talán nem is kiemelkedően jó a hangjuk, csak ahhoz a karakterhez az övék passzol, nekem pedig az azokhoz a karakterekhez illő hang tetszik a legjobban. Van ennek valami értelme? Akik színpadra léptek: Kiss Tünde, Kovács Veronika, Pap Alexandra, Réder Nóra, Angler Balázs, Haraszti Bálint, Kádár Szabolcs és Kocsis Dénes.
Őket a musical együttes követte - a legtöbbjét legutóbb is hallottam tőlük. Mindenesetre ekkor (illetve még a PBS alatt) érkezett meg Kati és Marietta, úgyhogy Szaszával kimentünk hozzájuk. Igen, otthagytuk a jó helyünket. Viszont ezzel egy időben kb. tudomást szereztünk anyáék érkezéséről is, sőt, nem soká megérkeztek Szasza barátai is, így lassan szétszéledtünk. Részben ezért, részben Free Backstage előadások iránti nem túl nagy lelkesedésem miatt nem is tudnám nagyon elmondani, mik voltak - de arra határozottan emlékszem, hogy a Kabaréból volt a Kabaré, hogy az egyik fiú spanyolul akart énekelni, de nem igazán ment, és hogy volt a Hárem is, illetve, hogy a Roxanne, amit én annyira szeretek egész jól hangzott. Többek között. Felléptek egyébként: Ábrahám Gabi, Adler Judit, Barta Viki, Molnár Andi, Radics Betti, Szabó Dóra, Tihanyi Livi, Tucsek Edit, Aczél Gergő, Bartha László, Hodács Janó, Kocsis Tamás, Makár István és Muhari Tamás.
Őket Papadimitriu Athina Latin érintés c. albumát propagálandó főként spanyol érzelmes, szerelmes számokat énekelt, néhol Siménfaly Ágival kiegészülve. AZ ő előadásának vége fele találtam meg egyébként a helyemet végleg - a tömeg Mariettáék körül annyira besűrűsödött már, hogy fényképezés szempontjából hátul, anyáéknál találtam meg a megfelelő helyet, egy kis 'emelvényen' álltak.
Athinát követően a Rebecca című, a Levay-Kunze sikerpáros által jegyzett musical beharangozásául annak szereplői léptek színpadra. Nagy sikert aratott már maga a tény is, de még nagyobbat a duett, amit énekeltek is: Szinetár Dóra tavasszal a Rebecca címszerepével tér vissza a színpadra, partnere Bereczki Zoli lesz. Sajnos számcímeket nem tudok, csak kettőt, amit meg is örökítettem: Jégmosoly, Szabó P. Szilvesztertől, valamint Rebecca, a teljes gárdától. Akik nem tudnak (még) semmit erről a musicalről, és a Sylvester Levay és Michael Kunze szerzőpáros nem győzte meg teljesen: nagyon jó lesz. A 'régi' nagy nevek mind felbukkannak a darabban: Füredi Nikolett, Janza Kata, Nádasi Veronika, Náray Erika, Polyák Lilla, Szulák Andrea, Vágó Zsuzsi, Bálint Ádám és Mészáros Árpád Zsolt próbált meg (nagy sikerrel) meggyőzni minket a fent említett három néven felül, hogy nézzük majd meg. Én megyek, az biztos. :)
Rebecca után egy nagyon látványos és szép rész következett: több száz kiosztásra váró lufi érkezett a közönség sorai közé, és a rajtuk lévő kis cetlikre a most következő szerelmes számok alatt szép lassan felkerült kinek-kinek a legtitkosabb vágya, hogy aztán a Művészhimnusz dallamaira (Kálmán Imre: Montremare-i Ibolya) és KERO vezényletével mind (szinte) egyszerre repüljön a levegőbe. Amit sajnálok, hogy ez felvételről ment, mert ha eleve erre számítok, persze máshogyan kezelem a videót is, de ez van. A Művészhimnuszt megelőző szerelmes dalok előadói Janza Kata, Geszthy Veronika, Szinetár Dóra, Vágó Zsuzsi, Bereczki Zoltán, Homonnay Zsolt és Mészáros Árpád Zsolt voltak, Lejtényi Ágnes zongorakíséretével.
Ha most azt mondanám, hogy ezután jött az a rész, amire egész nap vártam, nem mondanék teljesen igazat, de azért nagyon messze sem lennék a valóságtól: operett következett, Az Operett királynői címmel - részletek a Csárdáskirálynőből, a Bajadérból (mindkettő Kálmán Imre) és Leo Fall Madame Pompadourjából. Mivel eddigre teljesen besötétedett, ez egy kicsit rontott ugyan a felvételeken, de szerencsére az előző napi piros világítást kicserélték egy sokkal barátibb színre, hogy tudjak minek örülni. Olyan dalok csendültek most fel, mint az Oh, Jozef (Mme Pompadour); Hurrá, hurrá!, Jaj, cica..., Te rongyos élet (Csárdáskirálynő); valamint Óh, Bajadérom!, Shopping tercett (Bajadér). És akik ezekkel elszórakoztattak minket: Fischl Mónika, Geszthy Veronika, Kalocsai Zsuzsa, Kékkovács Mara, Oszvald Marika, Faragó András, Peller Károly, Szabó Dávid és Vadász Dániel, őket Tóth Éva kísérte zongorán.
Ideje végeztével az operett a Szinetár-Bereczki féle őrületnek adta át a helyét. Semmi negatív felhang, de ez tényleg így van. El sem tudjátok képzelni, mennyien gyűltek össze azért, hogy Dóritól és Zolitól meghallgassanak néhány számot, amit egy fél órába sikerült belesűríteniük. A jó pofa és hangulatos előadás repertoárjából persze nem marad(hatot)t ki a kedvencem, a Bolond beszéd (Something Stupid), a Neotontól adoptált Holnap hajnalig, a Fenyő Miki rockmusicalében is felcsendülő Csókkirály és még néhány további, nagy népszerűségnek örvendő siker szám is felhangzott. Akárhogy is: tényleg őrület volt - és Katinak is sikerült eddigre olyan helyre küzdenie magát, hogy nem panaszkodhatott. :)
Dóriékat karaokee és szépségverseny követte, de a tömeg itt nagyon hirtelen feloszlott, így gyorsan a lányok keresésére indultam. Először Kati, aztán Marietta lett meg, majd megtaláltuk Szaszát is, és mivel többen éhesek voltak közülünk, így elindultunk enni. Mikor beléptünk a célhelyszínre, nagyon elkezdett fájni a fejem, annyira, hogy sajnos a további programok lemondása mellett döntöttem. Szasza maradt még Ágiékkal a korábban már említett Vámpírok bálja miatt, Marietta és Kati pedig moziba mentek. Szerencsére apáék még nem mentek messze, így őket utolérve kényelmesen, kocsival utaztattam haza fájó fejemet. :)
Összességében két jólsikerült nap volt, bár a szombati tömeg valami elképesztő volt - ha ezt előre tudom, akkor nagyon gyanús, hogy meggondoltam volna, vajon ki akarok-e nézni. Aminek örülök - képeket sikerült nagyon jókat csinálni, a videókkal némelyikkel (saját elvárásaimhoz képest) kissé befürödtem, így ez utóbbiakat még nem lehet eladni, az előbbiekből viszont megnézhettek itt egy kis ízelítőt (milyen átvágás ez, hiszen az utóbbiakat meg sorra belinkeltem, nem igaz?).
Utoljára mondták