Csacsiga Blog

Írta: Jules Verne
Eredeti cím: Les enfants du captaine Grant
Megjelenés éve: 1866
Itthoni megjelenés: 1957 (második kiadás)
Kiadó: Móra Ferenc könyvkiadó

Megmondom őszintén, sokat szenvedtem a könyvvel - persze, amennyiben a szenvedést nem konkrétan értjük. Valamikor félév elején kezdtem el, aztán bejöttek a ZH-k amikor egy ideig semmit nem olvastam, meg két kölcsön könyv, amiket ugye illett hamar elolvasni, majd visszaszolgáltatni jogos tulajdonosának, és mindez meg volt még spékelve Verne stílusú, hosszú mondatokkal, sok leírással és rengeteg érdekes (valós) ténnyel. Mindezzel együtt a könyv nagyon tetszett (azt hiszem, éppen a sok adalékinformáció miatt), egyetlen kifogást emeltem gondolatban ellene csak.

Lord Glenarvan ifjú nejével egy rövid(ebb) hajóútra indul, hogy új hajójukat teszteljék. Már hazafele tartanak, amikor, a Lordot egyébként nagyon tisztelő és szerető legénység egy macskacápára lesz figyelmes a hajó farvizén. A matrózok azonnal munkához is látnak, és különösebb nehézségek nélkül a Duncan fedélzetére emelik a haramiát, akinek mindent felfaló gyomrából egy palackba zárt üzenet került elő - egészen pontosan három üzenet töredék: egy azon levél angol, francia és német változatának elmosódott változatai. Glenarvan barátai segítségével rekonstruálta a szöveget: Grant kapitány úgy két évvel korábban hajótörést szenvedett, és a legénység további két tagjával partra jutottak, s a hazatéréshez kérnek segítséget a levél megtalálóitól. A skót lord azonnal a megfelelő angol hivatalba siet, ahol azonban megtagadják a segítségnyújtást, így arra ösztökélve a férfit, maga induljon a hajótöröttek felkutatására. A mentőcsapat mindent meg tesz a kapitány felkutatásáért, bár ha néha kudarcok érik is őket. Hogy felkutassák a kapitány csaknem a teljes déli 37. szélességi fokot keresztülszelik, néhány kényszerű kitérőtől eltekintve nyíl egyenesen haladnak a felkelő nap irányába. Szerencsére velük van a szórakozott, ámde nagy tudású földrajz tudó, akinek hatalmas erénye, hogy bármiről, bármeddig tud mesélni - minden érdekes dolgot, amit csak megtudtam, tőle tudtam meg. :) Ő az, aki minden egyes kudarc után új lelket öntött a csapatba - de természetesen a többiek is kitettek magukért, mindenki a tudásához mérten a lehető legtöbbet tette meg a sikerért. De sajnos a sok kudarc egy idő után mindenkinek elveszi a kedvét. Vajon ekkor a szerencse az ember mellé szegődik-e?

Tényleg nagyon tetszett a könyv, végig azon izgultam, hogy mikor találják már meg a kapitányt - annyira, hogy előre elolvastam a fejezetcímeket, hátha megtudok belőle valamit. Két dolgot tudtam meg így, de azokat is csak pár fejezettel előre, mert korábban nem volt értelme... Szóval - és most meg fogom magam ismételni - nagyon tetszett, és normális mondatokban írt, nem két és fél szavas félmondatokban kommunikált. Nagyon tetszett - hiába, a klasszikusok.