írta Várady Szabolcs
Csiga férfi, csiga nő,
búsan az és vígan ő,
rajta csigaviganó,
csigaszép és csigajó.
Szarva ki és szarva be,
ver a csigafi szíve,
dübörög a csigavér.
„Odavagyok kegyedér’!”
„Nosza, ha csak ez a baj”,
így csacsog a csigacsaj,
„oltár elé odamászunk,
s betelhet a csiganászunk.”
Sok szerelmes tapadás:
hül a hév, mi tagadás.
Azt gondolja csigafi:
„Mégse ez az igazi.
Ni, ott az a csigabige!
Azt ha kaphatnám telibe!
Ne volnék csak házas csiga!
De aszondom: nem addig a!
Vár az örök csigaéj,
amíg élhetsz, addig élj!
Az nem válik, ez meg prűd?
Veszek még egy jegygyűrűt!”
Ilyen felcsigázott csigát
nem tart vissza erkölcsi gát.
Mit bánja, ha esik, ha fú.
Ég haragja? neki smafu
bűnlajstrom és hibalista…
Így lett csigabigamista.
Ajánlom továbbá:
Parti Nagy Lajos, Sajó László (tőle pl. keresem a Dögcédulákat, bármi infóval szólj!).
Ízelítőül:
Holaha zanzák, Anyegin öregkori levele Tatjánához. Érdemes esetleg elolvasni József Attila, Hazám c. versét, illetve Puskin Anyeginjét picit felidézni - persze ezek nélkül is érdekes olvasmány lesz mindkét vers. :)
Utoljára mondták