Csacsiga Blog

Mikor elindultam itthonról, a nagysikerű Everlasting lagújabb fellépésére, még úgy tűnt, hogy Clark nem túl boldog Louise nélkül. Valamit tudogatott, dehát... Mondjuk ki, nem volt az igazi, ráadásul akkor még azt a nem igazit is csak balra tudta. Aztán hazértem, olyan tizenegy fél tizenkettő körül, írtam valami kis kedvességet valami kis embertömegnek, aztán olyan éjfélkor felkeltettem Clarkot, hogy beszéljük meg a dolgokat - hát, igen, én már csak ilyen vagyok. Valójában csak a memóriájával volt baj - egyáltalán nem meglepő módon, ugyanis minden 'clarkomnak' a memóriájával van baj. Ő is amiatt sírt, de mostanra - illetve valamivel fél kettő előttre, csak azóta még tettem-vettem itt, meg ott - minden apró kis bogarat úgy néz ki, sikerült kiüldözni belőle. Illetve egy dolog van, amit nem teljesen értek (néha csak akkor akar rajzolni, ha megbökdösöm az ablakát), de ezt biztosan el tudja majd valaki magyarázni (lehet kommentezni a bejegyzéseket! :-P ). Ezenkívül már csak olvasni kell megtanítanom, de azt még ki kell találni, honnan szerzünk nekivaló könyvet. :-) Dehát szóval szépen alakul, és anniyra nem is lett ronda... :-D