… vagyis kanadai átokhínár. Nem is értem, miért adtak ilyen ijesztő nevet ennek a szegény növénynek.
Észak-Amerikából származik, de azóta, hogy a múlt század elején Európába érkezett, itt is széles körben elszaporodott. Hosszúra növő szára gazdagon elágazik. Ezeknél az elágazásoknál elvágva, dugványozással könnyen szaporítható. Szárán hármasával helyezkednek el a másfél cm hosszúságú, erősen görbült levelek. Az alacsony hőmérsékletet bírja, de sok fényt igényel.*
Lágyszárú, egyszikű, egylaki évelő növény vagy vízinövény. Alámerült, gyöngéd fölépítésű hínár. A levelek erezete párhuzamos. A levelek ülők, alul átellenesek, a többiek 3-as (ritkán 4-5!) örvökben állnak, a hajtás csúcsán sűrűn, barkaszerűen rendezettek, 6-13(-17) mm hosszúak és 1-5 mm szélesek, lándzsásak, kis szálkacsúcsúak, nagyon finoman fűrészesek vagy épszélűek, áttetsző zöldek. Nálunk csak termős virágai fejlődnek, ezek magányosak, hosszú (2-15 cm) fonalas kocsányúak.**
Na és hát ebből a csodadologból vettem tegnap három szálat - lesz, ami lesz alapon. Hogy leáztassam kicsit róla a kereskedésben magába szívott nagyképűséget, egy neszteás üvegbe préseltem bele. Mikor úgy pár óra múlva megkínáltam vele Pedro-babámat, egy kis szimatolás után azonnal lecsapott rá, de olyan nagyon, hogy ő húzta ki az üvegből az első szálat. Nagyon tünemény volt! Aztán kezdeti lelkesedés alább hagyott, és kellet neki egy pár óra, mire elfogyasztotta a csemegét, de úgy tűnik, ízlett neki, bárkinek csak ajánlani tudom! :)
*http://halberlet.atw.hu/kanadai_atokhinar.htm
**http://novenykatalogus.hu/noveny/kanadai_atokhinar/?nid=45091&rfid=2
Utoljára mondták