A tea nevű ital a Camellia sinensis cserje forró vízbe áztatott szárított leveleiből vagy rügyeiből készülő főzet. Teának nevezzük ezen kívül a tealeveleket nem tartalmazó, szárított gyógynövények, fűszerek vagy gyümölcsök főzetét is.
Nessie tegnap azt mondta, ha nem a Teaerdőbe megyünk, akkor rossz helyen járunk. Nos, hogy mindenki megnyugodjon, jóhelyen jártunk - minden szempontból. :) Vegyünk egy jó nevű teázót, ezt fantáziával, hangulattal, és kényelemmel szorozzuk meg, mondjuk háromszor. És akkor kezdünk közeledni az érzéshez. Amit először kiszúrtam magamnak, arra Katy azt mondta, hogy fini, már ivott olyat. A második is. :) Mindkettő fekete tea volt, az egyik Bailey-es, a másik rumos. (Sajnos csak az egyiknek a nevére emlékszem, és így az általam nem kiválasztott teák körében fellépő diszkriminációtól menekülve inkább azt sem írom le. :D ) De végül a mostanában oly nagyon felkapott vörötea mellett döntöttem, ő a Monomah sapkája névre hallgatott, és karamellás volt, és nagyon finom volt. De azért megkóstoltam Katy gyümölcsteáját is, ami a Bánatos kurváim emlékezete névre hallgatott. Márquez szimpi volt benne. :) Ebből legjobban a banán érződött ki, szóval már az illatából ítélve is finomnak tűnt. :) Meg aztán meg ettünk egy puding sűrűségű forrócsokinak keresztelt nagyon fini forrócsokit is. :)
Utoljára mondták