Igazából nem tudtam eldönteni, hogy kitől "lopjak" post címet, a "Költözés" és a "Kidobtunk 20 évet" versengett a megtisztelő lehetőségért. Összefoglalva mondjuk lehetne a költözés alkalmával kidobtunk (főleg én) 20 évet.

Pakoltam. Négy fiókot és négy polcot pakoltam el - amit nem dobtam ki, elfoglalt két doboznyi helyet - akkorát, amekkorába a laptopom háromszor már neccesen férne el magasságban, és egyszer is alig az aljára lerakva - avonos doboz, aki már látott olyat. Ezenkívül könyveim vannak, meg jegyzeteim. Ruha, ebből azért van :D, meg néhány plüssállat. Nem vagyok egy minden-szemét-mindent-ki-kell-dobni típusú ember, vagyis igazából mindent elpakolok. Úgyhogy nagylevegő, és most tényleg mindent kidobtam - leveleket, kacatokat - emlékeket, egy életet. Naplókat, mindent, ami Bálint (ezt Kata, te érted, ha minden igaz) (kivéve egy Brooklyn Bounce CDt :), és abból, ami Sanyi, szintén csak egy CDt tartottam meg. Általános iskola: egy emlékkönyv - mert átlagos kislányhoz méltóan ilyenem is volt akkoriban még - ez első, oldal, ahol kinyitottam a következő aláírással zárult: "Legjobb barátnőd, Eszter". Ballagás óta múlt pénteken találkoztunk először. Remélem, hogy nem nyolc év múlva lesz a következő találkozónk! :) Kidobtam egy csomó levelet, megtartottam azonban egy pár fényképet. Középsuliból csak pár képeslap, és néhány fénykép kapott kegyelmet. Meg egy pár nipp. (Ne kérdezzétek, ezeket hogy is hívják szépen magyarul.) Egyetem. Nah, ebből az időszakból semmi nem kapott kegyelmet - semmi de semmi! (Persze nem számítom az időszakhoz tartozónak se a láncot, se a gyertyát, mert az személyes dolog. :) ) De levelek (ilyenek mindig vannak), tesztek, gtb-s papírok, hk-s cuccok. Megmaradt viszont a 2006-os Educatios füzet, illetve egy BSs szakiránytájékoztató. Gondolom a jegyzeteimet azért magammal viszem, de…

Igazából nem volt jó érzés. Pontosan az okozta a legnagyobb gondot, ami miatt sosem dobok ki semmit - emlékeztem. Ha befejeztem az egyetemet, nagy terv, hogy elmegyek innen, olyan messzire, amennyire csak lehet. Japán vagy Amerika mgeteszi. Viszek magammal egy hátizsákot, egy vadonatúj (vagy frissen formatált) laptopot, egy útlevelet, meg egy doboz instant kávét. Aztán úgy másfél év múlva körülnézek itt megint, hogy mi a pálya, de addig még csak gondolni sem fogok Európára. Van kb. két éve lebeszlni erről annak, aki le akar. Ehhez két doboz kevés.