Budapesti Operettszínház
Írta: Kálmán Imre
(Eredeti) Szöveg: Jenbach Béla és Stein Leó
Rendező: Kerényi Miklós Gábor
Dramaturg: Kállai István
Koreográfus: Pattantyús Anikó
A felújított változat bemutatója: 2005. szeptember 19.
Vivien Ward híres szavaival élve: "Majd össze pisiltem magam a gyönyörűségtől." Ezt a gondolatot anyától loptam (ők kaptak ugyanis jegyet a darabra házassági évfordulójuk apropóján) - bár ő Szasza kérdésére nem egészen ezt felete, hanem hogy "...azért be nem pisiltem." Azt hiszem Szasza azt mondta, "majdnem meghaltunk." És igen. Először kicsit csalódott voltam (tudtam, hogy jó lesz, mert Szabó Dávidot és Bódi Barbit is láttam már színpadon, de akkor is igazságtalannak éreztem a sorstól, amit tett velem :) ), hogy se Karesz, se Szilvi, se Jantyik Csaba, se Dézsi Szabó Gábor, és bár Lukács Anitának előre örültem, ez nekem csak másodlagos volt. Földes Tamás azért maradt. :) Mire odaértünk, már ő sem. Ezt már tudtam, hogy direkt kiszúrás. Ez most persze úgy hangzik, mintha panaszkodni akarnék, pedig nem, de hozzátartozik a történethez, hogy ez egy kicsit bántott. Azt hiszem, Kállay Borit is csak azért sikerült "elcsípni", mert az ő szerepén nem osztoznak többen. :D Mindenesetre a fenti kis apróságtól eltekintve elég nagy elvárásokkal érkeztem, hiszen nem volt ismeretlen a darab számomra (és persze erősen ajánlottam gondolatban Szabó Dávidnak, hogy lejátsza Peller Károlyt a színpadról, mert... - és persze ugyanakkor tudtam, hogy effelől egy percig sem kell aggódnom, de legalábbis lesz legalább annyira jó). És amit kaptunk? Hiába is próbálom - nem tudom egyszerűen írásban visszaadni a dolgot. Sírtunk, nevettünk, és legfőképpen annyit nevettünk, hogy attól már sírtunk. És igen, Bóni gróf hozta, amit hoznia kellett. Node... Miről is van szó valójában?
Ezerkilencszáztizenvalahány - az évtized második fele. Világháború. Elkezdődik a darab, és máris a fronton találjuk magunkat, és Schultheis ezredessel (György-Rózsa Sándor) együtt kapunk végzetes lövést. (Amúgy éppen apa feje fölül lőttek. :D) Majd a nővérek elszállítják a sebesült katonát, s mi máris, a háborúról, mindenről megfeledkezve a Budapesti Orfeumban találjuk magunkat, a gyönyörű és nagy tehettségű sanzonett, Vereczki Szilvia (Lukács Anita) búcsúestéjén - a művésznő ugyanis utazik Amerikába. A búcsúfellépésnek már vége, mire megérkezik Edvin, a Lippert-Weilersheim ház fiatal hercege (Vadász Zsolt), aki családja hírnevére való tekintet nélkül beleszeret a sanzonettbe. Bár a vonzalom kölcsönös, Szilviát mégiscsak egyetlen dologgal tudja visszatartani New Yorktól - feleségül veszi a lányt. Pontosabban házasságot ígér neki, de sajnos még aznap megkapja a behívóját. Nem egészen alakul azonban minden a terv szerint - Bóni (Szabó Dávid) ugyanis nem sokkal korábban kapja meg Rohnsdorf ezredestől (Péter Richárd) a meghívóját Edvin herceg "házzasságkötésének bejelentésére Eggenberg Anasztázia grófnővel" (Bódi Barbara). Itt mégcsak a mécses törik el, az igazi botrány akkor lóg már igazán a levegőben, mikor eme nemes eseményre megérkezik Kaucsiánó Bonifác, és neje, Kaucsiánó grófné - született Vereczki Szilvia. Edvin édesapja (Marik Péter) mit sem sejtvén boldogan üdvözli az ifjú hölgyet, ám Edvin alig bírja tartóztatni magát. A helyzetkomikumot méginkább elmélyíti, hogy a második felvonás előrehaladtával egyre inkább érezzük, valami súlyos titok bújik meg Edvin anyja (Kállay Bori) múltjában is - erre először igazán Alfonzo, a komornyik, az orfeumi pincér Miksa ikertestévre enged következtetni ("Faragó Topi művészúr"), majd egy régi ismerős Feri bácsi (Petridisz Hrisztosz), aki mellesleg Bóni "komája" az Orfeumban végleg lerántja a leplet - két pár boldogságát is elérve ezzel; hiszen a bohém életet élő Bóni első pillantásra beleszeret a csinos kis grófnőbe. A csuklásból ítélve ez kölcsönös. :)
És csak halkan merem megjegyezni, de ami pedig végleg megbolondította az estét, az Szépfiú feltűnése volt, és szinte végig színpadon volt. :D Őt kaphattam cserébe, hogy sok mindenki pedig nem volt. :)
Szóval KERO megkapta a sokadik jó pontját ezzel a rendezéssel. Elképesztően szuper jó volt.
Akit esetleg érdekel, nézegethet további képeket az előadásból. :)
Utoljára mondták