Kicsit úgy érzem magam, mint egy kapcsolat végén - vagy inkább utána. Szerdán ugye végeztem a két-három naponta váltogatott Gajdos- és Tádé-féle bibliáimmal, azóta szinte semmire nem vagyok képes. Ez önmagában még nem is lenne akkora baj (de igen, mert van két, már régóta áttanulmányozásra váró könyvem), de többniyre a következőkből átt az elmúlt ~ 3 nap: alvás, viszonylag sok. Takarítás - eléggé alapos. Ha barátok hívtak, mentem, amúgy unatkozni nem unatkoztam - aludtam. :D Illetve a csütörtök estének volt egy izgalmas része - már épp kezdett érdekelni a film, amit néztük (úgy egy órája ment), amikor egyszercsak minen eslötétült, a riasztó pedig elkezdett úgy tíz-tizenöt másodpercenként csippanni egyet. Igen, áramszünet. Persze ment a laptop is, aksi nélkül, meg feltöltéssel. Ez amúgy egy röpke két órás művelet lett volna, ami másfél óra táján szakadt meg. :D
És ma, hogy reggeli után leültem, szomorúan konstatáltam, hogy még mindig az íroasztalon foglalja a helyet küönyv, mimndenféle jegyzet, és semi kedvem pakolni. Mondom, mint egy kapcsolat végén. :D
De most jön a (jól megérdemelt?) pihenés. Is. :D
Utoljára mondták