Összetört ma egy tükör. Illetve nem is igazán összetört, inkább csak végigrepedt. De nem tört szilánkjaira, sőt, még a keretéből sem esett ki. Ez azért levon valamit abból a hét évből, ugye?! Mindenesetre ez, illetve, hogy ezek után még a zuhanyrózsát is sikerült levernem, arra sarkallt, hogy beszámoljak "Péntek 13-áról". Péntek 13-a azért nagybetűs, mert ez nálam nem csak egy napig tartott - szörnyű érzés is lett volna egy hét eseményeit abba az egy napba belesúvasztani. Először arra gondoltam, biztos azért van, mert Katy nincs itt, de, mint kiderült, ő azért 'odaát' is önmaga volt - szegényke. :( De azért balszerencse terén idehaza sem sikerült unatkozni, még nélküle sem.
Szerda (02.11.): Eltévedtem. Az úgy volt, hogy megkérdeztem Mamit, hogy hol tudok a környékén ebédet venni magamnak. Azt mondta, hogy ha leszállok A Buszról az R. utcában, akkor ott van kínai, vagy a B. téren is vehetek valamit. Mami négyig dolgozik, szóval siettem, ami miatt Szilvinek adósa is maradtam. A Busz nem jött, így felszálltam egy másikra, ami B. téren áll csak meg. Ott nem találtam a kajáldát, gondoltam, csak keresek valamit, mert éjfél tájt fogok hazaérni, és a reggeli volt az utolsó dolog, amit aznap fogyasztottam (jóféle Győri Édes, Jó Reggelt!). Szóval mikor bekanyarodtam abba az utcába, ahonnan Mami munkahelyének utcája nyílik, láttam jó messzire egy kis táblát, gondoltam, az biztosan az lehet. Nem az volt, de így végül kijutottam egy olyan utcára, amiről azt sem tudtam, mi az, vagy hol van. Persze végül csak megtaláltam A Busz R. utcai megállóját, vettem ebédet (amivel persze megint akadt egy kis gond), majd besétáltam - elmúlt negyed öt, mire odaértem. Lelkiismeretfurdalás, miegymás, hogy nem siettem eléggé, amikor is kiderült, hogy Mami aznap sokáig dolgozik. :O
Csütörtök (02.12.): Rossz vonatra szálltam. Azt hiszem, ez volt a legviccesebb mind közül. Persze, csak utólag, akkor elég mérges voltam. Eleve siettünk, hogy elérjem a vonatot. Személy vonat kellett, ami mindenhol megáll. Arra azért volt időm, hogy megkérdezzem a kalauzt, tényleg a Szolnok felé tartó személyvonatra repülök fel éppen - gondoltam én, hogy ezzel biztosra megyek. No persze, aznap tanultam meg (igen, én tényleg ilyen gyakran ülök vonatra), hogy attól, hogy valami személy vonat, nem áll meg minden megállóban - ugyanis az ajtóból szépen végignéztem, ahogy elrobogunk az én kis megállóm előtt. :( Eddigre már nagyon otthon akartam lenni egyéb okokból is. Úgy öt perc múlva jött a kalauz, akinek szépen elsírtam a fenti sztorit, míg előbányásztam a bérletemet, meg a pénztárcámat, és aki volt szíves elárulni: Sülysápig ott kell még tengődnöm a vonaton (és elengedte a pótdíjat, amiért igen hálás voltam). :S A visszafele vonat fél órával a megérkezésem után indult - de a kaller legalább azon is normi volt, mert repülőgép-szerűen elmutogatta, melyik megálló után kell leszállnom (igen, itt már nagyon biztosra mentem). Persze, miután leszálltam a vonatról, megint sikerült eltévedni - utólag jöttem rá, hogy mindenhol egy utcával korábban kanyarodtam le. Eleinte pedig örültem, hogy sétálhatok (busszal két megálló), de rá kellett jönnöm - a régi-új részen minden tök egyforma.
Péntek (02.13.): Háhááá. Azt hittem, ezek után megúszom, de nem. Na jó, annyira nem volt vészes, inkább rám vall: levertem a konyhakést (jó nagy és jó éles, hegyes, zöldséget daraboltam vele épp), ami sikeresen megkarcolta, gatyán keresztül a combomat. Még sebes. :) Most komolyan! Nem hiszem, hogy sokan képesek lennének erre. :D
Vasárnap (02.15.): Elszúrtam a fánkot. Nem is tudom, melyik a nagyobb baj, hogy eleve a rossz receptet fogtam meg, és nem lett elég lágy a tészta, vagy hogy még ebből is kifelejtettem a vajat - sőt, sikerült az 5-t 3-nak olvasni a tojások esetében. :D Így az első adag kuka. De nem hagytam magam, és a végén egész fini lett - persze adunk az egészségnek, este tízre lett kész, kb. :)
Hétfő (02.16.): Egy viszonylag fontos határidő. (Illetve kettő is volt, de az utóbbit el tudtam intézni még kedden reggel - megpróbáltam minél meggyőzőbb lenni, úgy tűnik, sikerült. :) ) Utalni kellett volna. Az én Zöld bankhoz szokott lelkecském megszokta, hogy ha nem gép elöl utal, akkor is elég a kártya, meg a pin kód. Ebben a hiszemben indultam el abba a bizonyos Kék-Pirosba. Csakhogy nekik kell a számlaszám. Persze megtudja mondani Néni. Csakhogy kell hozzá személyi. Amit meg nem hordok, mert még a rendőrségen is megelégszenek a diákigazolvánnyal! Mivel elég későn értem haza, ezzel nem volt mit tenni. Lemaradtam. Majd legközelebb. Végülis - lehet ez a jellemem próbája is, nem? Ha még akkor is szükség lesz rá, akkor jó, ha nem, spóroltam magamnak kilencezer forintot. :)
Kedd (02.17.): Meghalt a gépem. El volt indítva egy Mozilla, egy Foxit Reader, egy World, egy TC meg egy Paint.World-ben két fájlt. Az egyiknél rákattintottam a mentésre. Elkezdett 'körözni' az egér. Ez persze maga után vonta, hogy a másiknál is elkezdte. Katt át, Mozillára - a helyzet ugyan az, "(Nem válaszol)". Katt Paint-re, hogy majd addig én elmentem a képet. A mentés gombra ez is elkezdett körözni. Gondoltam, hagyom, hagy térjen magához. Lent ragadtam a nappaliban, jó fél óra múlva helyzet változatlan. Akkor leállítás - annak rendje és módja szerint, start gombbal. Megint ott hagytam, és jó egy óra múlva, hogy megyek vissza bekapcsolni, még mindig csak ott köröz. :(
Szasza azt szokta mondani, hogy Velem mindig történik valami. Feltöröltem a vizet, hogy ne ázzon át a zoknim, és beleléptem egy másik tócsába. Leguggoltam, kiszakadt a gatyám. CD lejátszóba tettem a DVD-t, és nem értettem, miért nem indul a film. Meg még kitudja... Volt, hogy egész nap rajtam röhögött. :)
Utoljára mondták