Írta: Lucy Moud Montgomery
Eredeti cím: Anne
Megjelenés éve: 1908-1921
Itthoni megjelenés: ?
Kiadó: Európa könyvkiadó (Illetve a Könyvmolyképző kiadó)

Hát, először is: óriási köszönet érte Mariettának. (Milyen sokat szerepel mostanában a blogjainkban, nem? :D) Már egészen régen többször is beszéltünk róla, hogy egyszer majd kölcsönadhatná, csak aztán valahogy mindig elmaradt a dolog. Aztán egyszercsak valamikor ősszel megjelent az egyik órán, nagy táskával, hogy hozott nekem valami kis csamegét - három Montgomery-féle Anne könyvet. Mondanom sem kell, hogy hazafele a buszon már azt olvastam. Persze, ahogy haladatam benne előre, úgy lettem egyre biztosabb abban, hogy már olvastam a könyveket, de ez valahogy nem nagyon számított. :D Ez nálam egy amolyan gyerekkori kedvenc, valami olyasmi, mint az első nagy szerelem - sosem múlik el. A Büszkeség és balítélet előtt nekem ez volt A történet. De, bevallom, azóta is találtam rá módot, hogy ne kelljen lejjebb adnom - külön kategóriákban véve egyformán győztesek. :)

Anne, az nagyszájú, és hatalmas képzelőerővel megáldott árvalány tizenegy évesen kerül a Zöldmanzárdos házba (rá olyan nagyon jellemző módon mindössze egy szerencsés félreértés miatt), ahol Marilla és Matthew az első pillanatban a szívükbe zárják (aki nem értene velem egyet Marilla ügyében, szóljon, lyukat beszélek a hasába :)). Náluk hamar otthonra talál; óriási képzelőerejável, és szűnni nem akaró beszélhetnékjével ( :D ) a faluban sok barátot szerez, sőt csodálói is hamar akadnak. De mindez nem jelenti azt, hogy Anne átlagos lány volna. Ugyanis a 'hatalmas képzelőerőt' szószerint értem, és ez már eleve nem túl hétköznapi dolog, főleg, ha ez remek kifejezőtehettséggel párosul. De ennél sokkal lényegesebb, hogy folyton bajba kerül. Azt hiszem, Anne a lehetetlen helyzetek bajnoka lehetne. Haj zöldrefestése, orr pirosra mázolása, egér mártásba folytása... Aztán, ahogy cseperedik, úgy egyszerre lesz komolyabb és marad ugyanolyan szeleburdi, mint kislány korában. Hamar az osztályelső között találja magát, ahonnan egyenes út vezet az akadémiára, majd a diplomához. Mindeközben utánozhatatlan kaladokat él át, rengeteg barátságot köt, több esküvőt is összehoz (bár az én kedvencem a sokadik könyvben van már), és annyiszor próbálja megsérteni Gilbert-et ahányszor csak lehet. De persze Gilbert-et nem lehet, vagy legalább Anne-nek. A diploma előtt és után meg egy kis tanítás is belefér az életébe, mígnem felváltja mindennek a helyét a család. Aztán az apróságok születésével fokozatosan veszik át ők az uralmat a könyvben, illetve az ő baráti körük. Természetesen minden kicsinek jut néhány történet, melyek után le sem tagadhatnák az anyjukat, de persze egy ilyen anyát ki is akarna letagadni? De a kicsik is felnőnek egyszer, és a háború is eljön, és gondolhatjátok, mi lesz. Mindhárom fiú bevonul a háborúba, és a scalád otthon maradt tagjaira négy keserves év vár, tele rossz hírekkel, néha jókkal, félelmekkel, és - részemről (is) - sírással...

Tudom, hogy nem lett valami jó ez a leírás, de késő is van, fáradt is vagyok, nem is akartam nagyon hosszút, pedig hét (nyolc) kötetről van mit mesélni. És mivel az utolsót olvastam legutoljára (nahát! :)) az van bennem a legjobban, de nagyon spoilerkedni sem szeretnék. De azért Waltert ajánlom a figyelmetekbe, én őt nagyon megszerettem.

Link