Kissé barokkosabb hangzatosabb címekben is gondolkoztam ám, mint például az "Események és eseménytelenségek az elmúlt két hétből", vagy a "Unalmas és eseménytelen hétköznapjaim vidám hangvételű összefoglalója", és még pár hasonló. Akik már most felhördülnek, azoknak üzenem: nyugi, az eseményekről (mind a kettőről :D), külön posztban tervezek beszámolni. :D Úgy kell már nekem ez a blogolás, és anniyra nincs időm, pedig olyan nagy terveim vannak (nem csak és kifejezetten a bloggal kapcsolatban, hanem úgy általában.). No, de félre a felesleges halandzsával, és teklintsünk vissza a közelmúltra kicsit konkrétabban. :) (Hopp, most, hoyg visszanézem, lehet, kicsit több is az a kettő. :O)

Semmilyen sorrendben nem haladva, először hangot adnék abbéli örömömnek, hogy megkaptam az 50 (a 35 + 15 + 5 -ből) pontot a JDBC mérésemre, így van még esélyem végig csinálni a lab5-ös félévet. (Talán Te még nem is tudod, hogy jártam az SQL-es mérésemmel, de legyen elég annyi, hogy igazsátalannak érzem egy kicsit a dolgot, (32/(36 + 10) pont) és "elégtelen", kétszer fél pont miatt, brrr.) Most jön majd a PHP. Csak a beugróm legyen meg végre normálisan. :S Ez amoylen friss élmény volt amúgy. :)

ZH-kal is jól állok, 23/30 lett a koop. ZH-m, 22/40 a beágy, úgy, hogy ~25 pontnyi feladat kitöltésére volt időm egyáltalán (persze egy tíz pontos feladat volt, amihez egyébként sem tudtam volna hozzászólni, de azért zavar, hogy időm sem volt rá egyszerűen :S), 9/10-es a koop HFm, az első 22 pontnyi beágy HF-m 22 pont lett (a harmadikat nem adtam le, de erre inkább ne térjünk ki, hogy miért) IR laborból is eddig nagyon jól állok (egy kijavítatlan jzk-val). Szóval, így első olvasásra azt hinné az ember, hogy nem panaszkodhatom. Főleg, hogy ha hozzáteszem, hogy a lab4-es doksijaink is egyre jobbak (19/20 és 35/35 a legutóbbi két eredményünk). De, és erre talán már Ti is rájöttetek, ennek ára van. Méghozzá, az én igényeimet ismerve elég nagy, ugyanis ez  azt jelenti, hogy semmi más nincs gyakorlatilag az életemben mostanában, csak ez. És ez dühítő, és tönkre teszi az idegeimet - egyszerűen még örülni sem tudok a dolognak. És ilyenkor eszembe jut, milyen sokat beszéltük ezt már (anno, mert mostanában egymásra sem jut időnk :( ), hogy za ember, ha nagyon durván csak az egyetemmel foglalkozik, akkor... egyszerűen nem lesz mire visszaemlkeznie majd néhány év múlva. :O És az egészben a legszomorúbb, hogy nem tudok mit tenni ellene. Mert - szégyen, vagy dicsőség, nem tudom - olyan sokat nem teszek ezekért a fenti érdemekért, bejárok órára, figyelek, jegyzetelek (többnyire :)), és ZH előtt egyszer átolvasom az anyagot. És ennyi, másra már egyszerűen nincs időm.

De mivel alapvetően nem rossz kedvem van, inkább csak nyúzott vagyok, ezt ne vegyétek (nagyon :D) panaszkodásnak, egyszerűen csak így van. Szilvivel szoktunk elmenni kondizni, ez az egyetlen elfogllatságom, ami - őszintén bevallom, egyedül azért maradt meg, mert van bérletünk, és nem lenne gazdaságilag túl előnyös. Épp csak ez az Önlabomra szánt időt veti vissza. :S Épp pénteken mondtam amúgy Katynak, hogy ráadásul sokkal jobban éreztem magam anno egy-egy óra fitnes után, az feldobott. Ez lefáraszt. No, de legalább mozgok. Nézzük a jó oldalát. Rám fér. De már nagyon reménykedem, hogy jövőfélévben Katyval visszapártolhatunk a fittneshez (is, esetleg :)).

Rájöttem, hogy nem jó veszekednem emberekkel. Persze, ezt eddig is tudtam, de van olyan, hoyg ez a dolog kiprovokálódik. (És szándékosan nem mondom, hogy én vagy a másik illető miatt.) Olyakor persze hirtelen jön föl minden, amit addig nem akartam mondani, mert nem akartam megbántani a másikat. (Persze, ha valaki a torkodnak esik, akkor elgondolkodsz rajta, vajon, miért is védted meg mindig mások előtt. :O) De nem is az a baj az egészben, ezek biztosan olyan dolgok, amiknek elő kell jönnie - és egy normális barátságban ezek kezelhető dolgok is. Viszont az a baj, hogy utána órákig azon gondolkozom, hogy mit kellett volna még a fejéhez vágnom. Ettől persze nem tudok tanulni, és egy ilyen idegileg egyébként is kimerül időszakban aztán végképp marha jót tesz. És e-mailben még a veszekedés egyetlen értelme, a kiabálás is elmarad. Így meg aztán végképp semmi értelme. De most komolyan. :) Én meg, hülye, ráadásul rosszul érzem magam az egész szitutól. Valóban utálok veszekedni. (Bár, ezt, gondolom, már akár észre is vehettétek páran, hogy ilyenkor inkább tudomást sem veszek az egész helyzetről (és személyről), aztán majdcsak elmúlik, meg különben is folyton bizonygatom magamnak, hogy csak én fújtam fel a dolgot.)  Meg egyébként is - aki össze akar velem veszni a jövőben, ezt élőszóban tegye, az úgy valahogy... kényelmesebb. Ezt a témát mostmár lerendezem így, de szólok előre, nem fogok reagálni a jövőben az ilyesmikre, és ezt ne személyes sértésnek vegyétek. :D

No, hogy jártam amúgy. Miután kedden kijelentettem, hogy köszi, egyenlőre nem kell harisnya, szerdán kiszakdat az egyik. A rendelés meg már fel lett adva. :( Na, de majd legközelebb, olyan igazán jókat most úgy sem láttam. És egyébként ia azon szenvedek, hogy cipőm sincsen, szóval...

Rá kellett jönnöm amúgy, hogy választani kell, vagy suli, vagy élet - ami a jó formát illeti legalábbis; mostanában, hogy elfogadható a teljesítményem tanulmányi téren, kezdek szétesni a másik oldalról, és a lehető legapróbb szerencsém is elpártol tőlem. Múltfélévben bezzeg éppen fordítva volt. :( Láttam egy hullócsillagot úgy két hete(?) - és nem tudtam mit kívánni. Egyszerűen semmi nem jutott eszembe, amire "érdemes lett volna egy kívánságot elpazarolni". Mi ez, ha nem pech? :D De, viccet félretéve, sokkal szerencsétlenebbül már nem nagyon alakulhatnának a dolgok. Dehát, valamit valamiért. Az meg, hogy megérte-e, úgyis csak az utolsó vizsga eredményhirdetésével derül ki, addig izgulhatok. :) De az már előre zavar, hogy még egy húsvétot sem tölthetek a családdal, mert azon a hétvégén történetesen három napon keresztül (ez a jövő hétvége egyébként) gép előtt fogok ülni, hogy meglegyen a jegyzőkönyvem. Kellőképpen fel is idegesítettem magam rajta (tudom, mostanában túl sok ilyen van :)).

És ha már a szerencsétlenségeknél tartunk - eltört a bankkártyám (az újpesti sztk-ban NE menjetek  gyóygszertárba!!!), és még arra sem volt időm, hogy elmenjek a bankba, hogy kezdjünk valamit a dologgal. És, igen, ez egyben azt is jelenti, hogy visszatértem egy régi "kedves" szokásomhoz, megint orvoshoz járok. A héten  háromszor. Egy pozitívum a dologban, mostmár orvosi utasításra kell napszemüveget hordanom. :D

Szóval, gyere csak be, napocska, van ellened napszemcsim. :D