Írta: Stephenie Meyer
Eredeti cím: New Moon
Megjelenés éve: ?
Itthoni megjelenés: 2009
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
AZ első nagy fellángolás (Alkonyat) után muszáj volt tovább olvasnon a sorozatot. Ebben a részben Edward ráébred, mennyire veszélyes is Bella számra az ő és családja közelsége (na jó, már a könyv elején :)), és úgy dönt, ideje továbbállni. Bella teljesen maga alatt van (és ez még gyenge kifejezés), és úgy tűnik, semmi sem rángathatja vissza az élők közé, egészen addig, míg Charlie úgy nem dönt, haza küldi lányát Renée-hez a napsütötte Jacksonvillebe, ahol talán nagyobb esélye van elfelejteni Edward-ot. Ez kissé feléleszti a lányt - próbál emberként viselkedni. Ekkor kerül előtérbe az eddigiekben igen méltánytalanul hanyagolt, ámde mégis rettentően kedves és lelkes Jacob. Bella vele végre nem érzi magát annyira üresnek, hamar kiderül azonban, hogy Jacobnak is van rejtegetnivalója. De Bella a természetfelettivel - a jelek szerint - könnyebben megbírkózik, mint az érzelmekkel, és amikor már szinte elhatározta magát akkor jelenik meg újra Alice, Edward 'húga', és hoz csupa rossz hírt. És Bella rohan át a világon, hogy megmentse azt az egyetlent, akit valaha is szeretett...
Igazság szerint egy bizonyos szempontból jobban seikrült, egy másikból kevésbé az előző kötetnél, de az írónő stílusa még most is tagadhatatlan - faltam a könyvet. Csak egy valamit hiányoltam a végéről, de azt nagyon: azt a hatalmas megkönnyebülést Edward részéről, amiért épen és egészségesen viszontláthatja Bellát. Ennek nagyon ott lett volna a helye a történetben. Jacobot viszont sajnálom egy kicsit - nyilván a konfliktusok szempontjából mindenképpen ez a helyes vonal, de valahogy nem sikerült a legjobbra az ő gondolkodása... Vagy csak nem elég tiszta a dolog. :)
De azért, mindent összevetve jó kis könyv volt ez is - és ha nem épp most írtam voltna meg az Alkonyat filmadaptációjáról szóló postomat sokkal romantikusabban, és sokkal szebben írtam volna erről a könyvről is. De tényleg. :)
Utoljára mondták