Merthogy hétvége mindig van. Az elmúlt időszakban több is volt. De nyugi, nem akarok minden hétvégémről beszámolni az elmúlt tíz évből. :D De kettőről most szót ejtenék, mégpedig azért, mert rég nem írtam már beszámolót az egyszerű, de nagyszerű mindennapjaimról.

Először is: túl vagyok az elsőn. :)

Mégpedig az első wellness hotelen, sőt az első közös csajos nyaraláson is. :) Névnapom alkalmából mentünk (igazából nem :D), Tihanyba, persze azon a hétvégén, amikor végig szakadt az eső. A pénteket még egész jól megúsztuk, ugyanis, amikor esett, utaztunk, és mintha csak a kedvünkért tenné, délutánra, ha az idő fel nem is melegedett, az eső elállt. Nyilván nem is én lennék, ha minden simán ment volna, ugyanis útközben jöttem rá, hogy otthon maradt a fürdőrucim. Brühühü. De félteni azért nem kell, úgyis megálltunk a füredi Tesco-nál, így a hétvégére szánt elemózsiák mellé egy fürdőruha is bekerült a kosárba.

Tihanyba érvén aztán bedobáltuk a cuccainkat a házikónkba (ami nagyon barátságos, tiszta, kényelmes és jól felszerelt volt amúgy, az időjárás viszontagságairól pedig nem tehetett), és irány a wellness - hiszen nem lehet, hogy ne az legyen az első. (Meg egyébként is csak nyolcig volt nyitva.) Sajnos azon a késői órán lényegében már csak a jakuzzi és a szauna működött, bár, mint másnap kiderült, másra nem is volt szükségünk. :D Miután kiélvezkedtük magunkat, ideje volt vacsora után nézni. Mint azt mondtam, semmi sem mehet egyszerűen. :) A kinézett étterem nyilván korán bezárt, de így utólag azt mondom, ez nem is akkora baj, mert így a Gulyás Udvarban vacsoráztunk, ahol Katy párolt szarvasszeleteket evett vörösboros mártásban, krokettel,és áfonyával, mi pedig Mariettával kecskesajtos pulykamellet, sült krumplival. Ittunk is hozzá limonádét igazi citromból/kólát és ettünk utána desszertnek Gundel palacsintát. Mindezt teljesen korrekt áron, és nagyon kellemes felszolgálás mellett - csak ajánlani tudom. Az idősebb pincér valami hatalmas volt. :) Lefekvés előtt még égnek eresztettünk egy Lanternt a Balaton parton. Szép volt.

Másnap, mikor felébredtem, nem hallottam zajt a lányok felől, így gondoltam, még alszanak. Egy órát elfetrengtem még az ágyban, de aztán muszáj volt felkelnem, a reggelt nem lehet visszatartani. Akkor derült ki, hogy Katy is már vagy másfél órája ébren van. :D Legközelebb tesztelni fogom a feltevéseimet. :D Gyors reggeli után irány, természetesen a wellness. Már ekkor is csöpörgött az eső, de míg bent voltunk, szörnyen zuhogott. Az ebéd ötletemmel először le lettem szavazva, de aztán csak rávettem a lányokat egy idő után - bár más érvvel - hogy menjünk enni. (Az ebédünk egyébként melegszendvics-féle volt, de meglepően jól sikeredett. :)) Ezután átmenetileg csak kevésbé esett, így elnéztünk a kompkikötő felé, ahol a Café Tihany egyszerűen áhítozott utánunk, így muszáj volt betérnünk egy forró csokira/kávéra oda is, aztán (késő) délután még visszanéztünk wellness-szezni. Este egy kis TV/dumcsi után irány az ágy, mert másnapra hatórás kelés volt tervbe véve. Sikerült is. :) Reggelre még benéztünk a jakuzzihoz, hogy elbúcsúzzunk tőle, aztán kipakolás, és tíz órakor már indultunk is. (Nem, mintha maradhattunk volna tovább... :))

Hosszú út, esős hétvége, de akkoris megérte, és koccintottunk a nevem napjára. :D

Másodszor pedig: túl vagyunk a sokadikon.

A sokadik (négy?) Katy-Niki hétvégén. :D István elutazott, és ez ilyenkor már hagyomány. Hagyomány az is, hogy ilyenkor jó kis filmeket nézünk - de ezen a hétvégén még gondolni sem volt rá időnk. :) Hogy a szokottnál is jobban kezdődjön, csütörtökön ittunk egy kávét Krisztivel és Katyval, csak, hogy ráhangolódjunk a másnap esti partyra. A Kálvinon voltunk, és elsőre megtaláltuk a kiszemelt kávézót. :) Másnap aztán a Károlyis öregdiákra elcipeltem Rékát (akivel előtte már kibeszéltük az élet nagy dolgait a ZHm után, 'lájk', hogy trendi legyek :)), ahol találkoztunk ezzel azzal, és újfent, már sokadjára, megállapítottuk, hogy nagyon különbözik az ízlésünk bizonyos dolgokban. Ha jobban belegondolok, nem is értem Alant. :D Innen aztán neki iramodtam, és nem kis késéssel ugyan, de A Klinikákon felszedtük egymást Krisztivel, és irány a Fehérvári út (igen, tudom, hogy hosszú, de ennél pontosabban ne fogom Nektek meghatározni), ahol Katy már várt ránk. Kriszti hozott szülinapi Bailey's-t és finom hómméd mogyorós csokit, mi pedig rendeltünk bolognai-s pizzát. Kriszti valamivel tizenegy előtt menni kényszerült, és Katyval úgy belemerültünk a beszélgetés folytatásába, hogy csak öt után sikerült alvásra bírni magunkat. :)

Szombaton reggel, olyan hat-félhéttől félálomban bírtam csak (igen, másfél óra alvás, jól látjátok), mert Zsazsa kitüntetett a figyelmével - azt hiszem, az újdonság varázsa nagy hatással volt rá Velem kapcsolatban, Katyt ugyanis bármikor piszkálhatja, de Engem csak ilyenkor tud. :D Kilenc felé aztán igazán kelni kellett, mert tizenegyre Kittivel beszéltünk meg randit a Westendben. Csak egy kis késéssel értünk oda a "szia, bocs, hogy késtem" várakozóhelyre, aztán ebéd (reggeli? :)) után néztünk, és míg Kitti ráért, szóval tartottuk egymást. Miután Kitti elhagyott minket holmi Madáchért ( :) ), szerelmesek lettünk - cipő boltban jártunk ugyanis, de kibírtuk, főleg Katy, mert ilyen szempontból Ő határozottan gyengébb Nálam. :) Egy kis villamosozást követően ittunk egy-egy Konyakmeggyes kávét, lementünk az Intersparba, majd visszatértünk Zsazsához, megmutatni magunkat Neki. :) Innen egyből mentünk is volna tovább vásárolni, de Zsazsa szerzett egy kis munkát Nekünk, de ügyesek voltunk, megoldottuk. :D Vásárlásból visszatérvén volt egy újabb fél óránk, majd pezsgővel és csokival felszerelkezve indultunk Dankey szülinapi partyjára, ahol sok ismeretlennel ismerkedtünk meg, és nagyon finom marhapörköltet ettünk. Sőt, Dankey direkt Nekünk hozott csokilikőrt is! :) Ugyanakkor viszonylag korán mennünk kellett, hogy elérjük az utolsó villamosunkat. Persze a megállóban (hévpótló busz, aminek a sofőrje már odafele is megnyugtatott minket, hogy Neki is az az első útja arra fele) kiderült, hogy pár percen múlott ugyan, de lekéstük a buszt, és a következővel, fél óra múlva már nem érjük el a villamosunkat a Batthyány téren. Grrr. Tanakodtunk, majd végül Katy felhívta Dankey-t, aki még a kérdés elhangzása előtt felajánlotta, hogy próbál Nekünk fuvart szerezni. És szerzett is - végül a taxisofőrünk egészen a villamosig vitt minket, nagyon nagy hála érte. :) Innen hazafele viszont már mázlisan mentünk, mindkét villamosunk egyből jött, és gond nélkül hazaértünk. Szombat este persze elaludni is könnyebb volt, nyilván nagy segítség volt, hogy előző este nem sokat aludtunk. :)

Vasárnap a reggeli előtt még designerkedtünk egy kicsit, és Katy blogja zöld lett. :D Aztán jött a reggeli, almáspite ízű Danette, a hazafele út vége felé pedig vettem Szaszának egy szál virágot szülinapjára. :)

Talán még a hétvége nagy eseményei között felsorolhatnám azt is, hogy volt itt a fodrászom (keresztanyum :)), és nagy tanakodás után alaposan megnyírbáltuk (főleg Ő) a hajamat. Remélem, használ...