pontosabban:
Egy elmaradt HP maraton szomorú históriája, kiegészítve a későbbi tragikus események sorozatával
Úgy volt, hogy Kati ötlete alapján a legújabb, sorrendben a hatodik Harry Potter film előtt megnézzük az előző részeket. Mindent összevetve pontosan annyi napot szántunk a dologra, amennyi szükséges - a szüneteket nem számolva. Az elsőt hétfőn néztük meg, a Katik kedden a másodikat (ha jól emlékszem), a további terv az volt, hogy következő hétfőn folytatjuk. Pénteken este kikísértem Rékát a buszmegállóba, majd haza fele már éreztem, hogy valami nincs teljesen rendben a lábammal. Szombaton még elsántikáltam, de vasárnap már nem bírtam ráállni, így egy pár nap pihenésre ítéltettem, a HP maraton így - számomra - elmaradt. A csütörtöki mozira már összeszedtem magamat anniyra, hogy simán tudtam menni, bár pénteken újra rájöttem, hogy nem éppen a legjobb még a helyzet, de elmegy.
Ez után jött az, ha jól emlékszem, hogy házhoz jött a kerti grillsütő, azonban a helyére már nekünk kellett vinni - ettől két napig fájt a kezem. Szombat vasárnap.
Hétfőn, mikor elindultam itthonról, a buszmegállóig sem értem el, mikor elszakadt a papucsom. Irány haza - mezítláb - majd felvettem az új cipőmet (nem lévén másik), ami már az első tizenöt percben feltörte a lábamat. :,( Azért csak mentem, rendíthetetlenül, aminek két olyan csúnyaság lett az eredménye a két sarkamon, hogy napokig gézzel ragasztgattuk és Bepantennel kenegettük, halványan még egy hónap távlatából is látszik a nyoma.
Furcsa módon itt megállt a szerencsétlenségek sora (illetve valamikor ez időben még elvágtam az ujjamat is :D), de mint azt Katynak is mondtam - régen találkoztam vele, és nem volt, aki szerencsétlenkedjen a környezetemben, hát nekem kellett. :D Mikor mindezeken túl voltam, találkoztam Katyval... Szerintetek? :P
Utoljára mondták