Kissé megkésve bár, de még mindig élénk emlékekkel végre eljutottam odáig, hogy eleget tegyen azon magamnak tett ígéretnek, miszerint hírt adok a nagyvilágnak a 2009-es debreceni Virágkarneválról. :) Azért is fontos emlék a dolog, mert régóta készülünk, de valahogy sosem jutottunk még el - egészen idén augusztusig; magyarul ez volt az első (és nagyon remélem, hogy nem az utolsó) Virágkarneválom.
A hivatalos és unalmas részek (utazás, szállás, mellékes rendezvények, további jelenlévők, stb.) mellőzésével, megpróbálok minél érthetőbben mesélni pár dolgot. :) Már 19-én lementünk Debrecenbe, szálláselfoglalás, egyéb programok és időeltöltés céljából. Vettem például egy új kaktuszt. :D (Viszont apa nagyon büszke lehet rám, mert nem fényképeztem le őket az árusnál - mm. a kaktuszokat.) 20-án reggel korán keltünk (hétkor volt reggeli, ha jól emlékszem), és még így is, lemaradtunk az első három virágos kocsiról, mire a főtérre értünk... A baj persze nem volt olyan nagy, mert délután bepótoltunk ezt az elmaradásunkat, de ne szaladjunk ennyire előre. Szóval sikerült találni egy olyan szakaszt (hála annak a kedves ismerősnek, aki a megfelelő irányba továbbküldött minket), ahol egész normálisan láttunk - és tudtunk fényképezni. Egy rossz tulajdonságom ugyanis, hogyha fényképezőgép kerül a kezembe, akkor azt (szinte tekintet nélkül a kártya méretére) telerakom a program végére. :) No, de - ebből majd egy szép válogatást kaptok, ha rászánom magam, hogy kiválogassam a legjobbakat az aznap készül több, mint 300 kép közül. :D
Aki volt már Virágkarneválon, az tudja, aki nem az sejti, aki pedig még azt sem, annak most elmondom: a dolognak tényleg karnevál hangulata van: két-két virágos kordé között jöttek a mazsorettek és a hozzájuk tartozó fúvós zenekarok (ezeknek mennyisége nekem közel végtelennek tűnt, és tényleg majdnem minden két kocsi közé jutott belőlük), jöttek nép táncosok a világ minden tájáról (feltéve, ha egy igen régi kor világképét tekintjük, amikor Európa volt a világ :P, de Európából tényleg sok helyről jöttek: Finnország, Bulgária, Olaszország, stb... és természetesen magyar együttesek is voltak), hastáncosok szerte az országból, és egy csoport Törökországból, különböző korokból származó magyar népi csoportok, sőt, még Brazíliából is jöttek egy kicsit hangulatot csinálni ide hozzánk. De az abszolút kedvenceink (merem többes számban írni, mert ebben nagyon sokan egyet értettünk) az olaszországi zászlódobálók voltak. Igen, tudom, hogy ez így nem hangzik annyira jónak, de egy kis dobbal, reneszánszkori öltözettel és hozzáillő zászlókkal nagyon látványos volt! Ami a kocsikat illeti, volt sok mese: Öreg néne őzikéje, Lúdas Matyi, Mézga család, Jégkorszak, Süsü, Mehemed és a Csodaszarvas legendája; láttuk egy Bocskainak tett hajdúesküt, egy menyegzőt; de volt egy jégsportokat megelevenítő kocsi, egy a természetvédelem érdekében, egy óriás Föld és az egyetemnek is volt egy óriás baglya. Nem tudom, mennyit mondtam így most el, összesen tizenhat kocsi vonult el előttünk. Készült nagyon sok kép, mint azt már említettem, emellett Szasza és apa le is égett, egy kicsit Zsolti is, meg én is - de annyi biztos, hogy mindenki elfáradt a több órás egy helyben állásban. Visszamentünk elfogyasztani a csodaebédünket, a délutáni program pedig a stadion meglátogatása volt, ahol a műsor megtekintése mellett (illetve esetünkben helyette :)) a kocsikat közelről is meg lehetett tekinteni, és ami számított - meg lehetett tapogatni is őket. :D Persze csak a megfelelő kísérettel, Mónira egyszer rászólt az egyik biztonsági őr, de ő meg elég meggyőző tud lenni. :) Itt aztán készült még egy jó adag, igaz, már kevesebb kép. Végezvén visszasétáltunk és villamosoztunk a 'szállodánkba' (HAHAHA), majd vacsora után még visszamentünk a Kossuth térre, még egyszer megcsodáltuk a zászlódobálókat, majd vártunk (sokat, szerintem :)) a tűzijátékra. Így hát kettős említésre méltó esemény volt ez az augusztus 20-a, ugyanis a tűzijátékot is általános iskolás koromban láttam utoljára. :)
A már említett képeket itt megnézhetitek.
Utoljára mondták