Írta: Maureen Paton
Eredeti cím: Alan Rickman - The Unauthorised Biography
Megjelenés éve: 2000(?)
Itthoni megjelenés: 2007
Kiadó: Gold Book kiadó
Alan Rickman. Hát, igen. Akik ismernek, azoknak azt hiszem nem kell magyarázni, tudják anélkül is, hogy nekem egy film attól már jó, hogy Ő szerepel benne. Ismeretségünk még abban az életkorban kezdődött (részemről), amikor még tiniként tudtam rajongani, de nagyon: így volt Rékával több közös projektünk az úriember kapcsán, és így lehet az, hogy van pár ismerősöm akikkel az ő révén ismerkedtem meg. Nem kezdenék bele most annak mélyebb ecsetelésébe sem, hogy meggyőző alakításai mellett, miért ébresztett bennem további tiszteletet az is, amit a magánéletéről tudok (nagyon közel a semmihez), vagy amit róla csiripelnek a madarak. De annyi biztos, hogy még mindig képes lennék órákig érvelni mellette, minden kisebb nehézség nélkül. És azt hiszem, ezért lehet az, hogy Paton könyvét merényletnek érzem egy olyan ember ellen, aki...
Korábban egy okom volt rá, hogy nem olvastam el a könyvet: Alan (igen, mi már csak ilyen viszonyban vagyunk) nem járult hozzá a dologhoz. Bár már egy ideje itt figyelt a gépemen az angol változat, de valahogy mégsem akaródzott belekezdeni. Egyik nap aztán Szasza nagy boldogan jön haza, hogy a könyvtárban talált valami nekem valót, biztosan örülni fogok neki. Úgyhogy azért olvastam el végül, mert ő hozta nekem. De hacsak nem vagy egy tizenhárom éves rajongó kislány tipikus szintjén: NE OLVASD EL! Nem akarok megbántani senkit, de a könyv a következőképpen néz ki: Paton (egyébként újságíró, színházi kritikákat írogat, ha jól tudom, de ne vegyétek készpénznek) fogta Alan és a munkatársak/barátok régi nyilatkozatait, interjúit, stb. (főleg nem Alanéit) és azokból a nyáladzós-szerelmes (bocs az erős szóhasználatért) részeket egybeszerkesztette. Illetve felkeresett néhány embert, akik hajlandók voltak nyilatkozni. A stílusa is hagy némi kívánni valót maga után, a magyar szedés meg valami katasztrófa. Annyi elírás volt benne, hogy az már tényleg zavaró volt. :( Nagyjából két fejezet volt a könyvben, amit érdemes volt elolvasni, mert nagy botrányok 'áldozatait' (is) megszólaltatta, de ezt leszámítva ennyi információ még az én életrajzomba is szorult, pedig az legfeljebb fél oldal - mindösszesen csak a barátok és munkatársak elismerő szavai hiányoznak belőle. Bocsánat a hangnemért, de azt hiszem, ez az első könyv, amiről azt kell mondanom, nagyon nem volt érdemes elolvasni. Ha nagy rajongó vagy, és úgy érzed, mégiscsak kíváncsi lennél, azt tanácsolom, mielőtt megveszed, olvass bele egy-két oldalt, hogy tudd, mire kell készülnöd.
Utoljára mondták