Magyar Állami Operaház
Zeneszerző: Giacomo Puccini
Szöveg: Giuseppe Adami, Roberto Simoni
Magyar szöveg: Romhányi Ágnes
Karmester: Győriványi Ráth György
Rendező: Kovalik Balázs

Volt egy s más ezen a szerdán. Múlthéten kedden, mikor megérkeztem Katyhoz, azzal fogadott, hogy jó időben jöttem, mert ha mennék, tud nekem (is) foglalni jegyet a Turandot-ra, következő hét szerdára. Két napra rá felhívott Marietta is, hogy meg akarta kérdezni, nincs-e kedvem velük menni az Alíz premier előtti vetítésére, de mivel Kitti jegyeket ajánlott aznapra az Operettszínház Víg özvegyére, Kati közben már felhívta őt, mert kiderítette, hogy Katyval épp aznapra van jegyünk a Turandot-ra… De végülis a lényeg, hogy szerda este biztosan nem unatkozott senki. :)

Biztosan elfogult vagyok, ha azt mondom, hogy mi jártunk a legjobban (főleg, mert a többi helyen nem voltam ott), de az az igazság, hogy nekem annyira tetszett az előadás, hogy egy picit sem sajnálom, hogy nem értem rá a többire is (pedig azért az a Víg özvegy – de Alízra legalább megyek jövő héten, na az is egy vicces sztori volt). Ráadásul – be vallom – sosem voltam még ezelőtt az Operában, és már nagyon kellett. :)

A kínai császár lánya, Turandot (Lukács Gyöngyi) egy, a dédnagyanyja által elszenvedett sérelem miatt megfogadja, sosem megy férjhez – pontosabban, hogy ahhoz a férfihoz megy férjez, aki megfejti a három, megfejthetetlennek tűnő, általa kitalált rejtvényt. A hercegnő makacssága sok férfi halálát okozza, mígnem egy nap megjelenik egy ismeretlen herceg (Kiss B. Atilla), aki első látásra beleszeret a lányba, és bár szinte Kína teljes népe (beleértve a császárt magát is (Róka István)) azért könyörög, hogy inkább meneküljön el a hercegnő szépsége elől, mintsem egy újabb fiatalt kelljen gyászolniuk. Az ismeretlen azonban, aki nem mellesleg hosszú külföldi tartózkodásból tért haza rég nem látott apjához (Rácz István), kitart elhatározása mellett, és sikerrel veszi az akadályokat – könnyedén megfejti Turandot rejtvényeit (itt jegyezzük meg, hogy ebben a királyi tanácsosoknak (Kálmán Péter, Beöthy-Kiss László, Kiss Péter) nem kis szerepe van azért). Turandot azonban megtagadja az ígéretét, így a férfi állítja őt próba elé: amennyiben napfelkelte előtt kitalálja a nevét, a hercegnő rendelkezik a fiú életében, azonban, ha eljön a másnap, s a férfi maga árulja el a nevét, Turandot engedelmességgel tartozik neki. Ezt az éjszakát persze megsínyli Peking népe, s bár mikor hajnalodni kezd, már-már úgy tűnik, kifognak a férfin, hiszen elfogják apját, s annak szolgálóját, Liút (Létay Kiss Gabriella) a palota kertjében, de a szerelmes lány inkább megöli magát, mintsem elárulja a szeretett férfi nevét, mintegy utolsó ajándékként. Mikor végre a nap felkel, az ismeretlen herceg elárulja a nevét a hercegnőnek, s kezébe adja az életét…

Igazság szerint, ha azt mondom, hogy nem jutok szóhoz, nem járok messze a valóágtól. Igaz, néhol a zenekar elnyomta az énekhangot a szólók esetében, de ehhez azt is hozzá kell tennem, hogy ez lehet, másképp lett volna, ha fölszinten és/vagy középen ülünk. A főmotívum viszont nagyon tetszett, és Turandot jelmeze is… húúú. :) A hangjukról meg nem is beszélve. A színészi játék talán nem volt annyira kifinomult, mint ’máshol’, de amikor azt mondom, hogy talán az alatt tényleg azt értem, hogy ebben azért nem vagyok teljesen biztos, mert lehet, hogy egyszerűen csak lekötött a zene, a dallam. A főmotívum különösen tetszett. És azt kell, hogy mondjam, a közönség is elképesztett. Megszoktam, hogy egy-egy darab vastapssal ér véget, de ez ennél sokkal több volt – de meg is érdemelték az előadók is, a karmester is, a zenekar is.

Szóval azt mondom, nagyon jó döntés volt ez az este, máris várom, mikor megyünk legközelebb – a tervek szerint balett előadásra. De ezen a téren még semmi sem biztos, legközelebb pedig Operettszínház lesz.