Sosem bírtam semmit sem túl sokáig - leszámítva talán az általános iskolát. Azt furcsa módon még az utolsó évben is szerettem. Mindenesetre így kerültem most ide. De persze ismer mindenki mindenféle meséket mindenféle szélről, amik mindenféle embereket vándorlásra bírnak. Talán én is valami ilyesmire vagyok kárhoztatva, és egy év múlva már hűlt helyem lesz itt, de addig a sarki pékség helyén nyitok egy azték csokiboltot, és megmentek két családot is a lelkiterrortól. Aztán majd egyszerűen csak kinyitom az esernyőmet, és a nyugati széllel nekivágok egy újabb hosszú útnak. :) Vagy lehet, hogy vérengző borbély leszek, és a szomszéd húsos pitéjébe fogom belesüttetni az áldozataimat. :P
Mindenestre azért csak nézzetek körül, mert egy csomó mindent elkövettem. :)
Utoljára mondták