Ezzel a vámpírkrónikák negyedik könyvét is kiolvastam. Sorrendben ez a negyedik, és nekem is ez volt a negyedik, persze én az elsőt (Interjú a vámpírral) nem tudtam megszerezni, ami azt jelenti, hogy nem teljesen a megfeleő sorrendben olvasom a könyveket. :)
A testrabló meséjének mesélője ( :) ), az előző két, és a következő könyvhöz hasonlóan Lestat de Lioncourt, a középkor Franciaországából megmaradt nemes ifjú, aki hosszú, ámde sötét életében mindig a feltűnést kereste. Most igazán elmondhatja magáról, hogy észrevették, ráadásul nem is akárki. A fiatal férfi, Raglan James igazán különleges telekinbetikus képességgel bír - a lelke nemcsak hogy ki tud lépni a testéből, de bármely, lélek nélküli testet el tudja foglalni - így tehát lehetővé válik a testcsere: Lestat anniy év után ismát kipróbálhatja, milyen halandónak lenni. Napfény, narancslé és szerelem. Sokkal több pozitív élménnyel azonban sajnos nem gazdagodott, ráadásul vámpír társai rosszallását is el kellett “viselnie”. Az egyetlen ember, aki mindvégig kitartott mellette, és aki segített túlélni, David, a Talamasca rend főnöke volt, de persze ennek is meg volt a maga ára.
Ha már olvastál Anne Rice könyvet, nem kell bemutatni, ha még nem, akkor nosza, ez a sorozat a vámpírokról alkotott minden elképzelésedet/elméletedet fogja romba dönteni! :)
Utoljára mondták