… egy narancsnak.
De nem mondom meg, hol láttam, mert…
- ez itt nem a reklám helye,
- még ha az is lenne, nem fizettek érte, tehát ez itt nem a reklám helye. :D
Egyébként, mindenféle gyümölcsöktől elvonatkoztatva nem nagyon értem, vajon miért nem járok nagyobb lelkesedéssel előadásra: ma is meggyőződhettem róla, hogy ott is ugyanolyan emberek vannak, ugyanolyan (néhol sz*r) poénokkal, mint bárhol másutt. Mikor a Jelek előadó kijelentette az egyik Fourier-sorral kapcsolatos összefüggésre, hogy “ez persze annyira érdekel minket, mint péket a sas”, arra még a félig kómás, félig vak énem is odafigyelt, nem sokkal később még halhattunk tőle valami hasolnló szintű életbölcsességet.
Hálókon a következő rövid kis törénettel vezette fel az előadó a protokoll architektúrákról szóló részt: az emberi kommunikációban is megjelenik ez a mindennapokban. Sétálunk az utcán, köszönünk valakinek, ő visszaköszön. És csak ezután jön a társalgás érdemi része, mondjuk megkérdezem, mennyi az idő. Nem azt kérdezem, hogy van-e órád, mert ha tezsem azt egy törzsgyökeres székellyel van dolgunk, az azt mondja, hogy van, és máris tovább áll.
A fizikáról meg talán már nem is kell szót ejtenem, mivel arra szoktam figyelni is, nem újdonság - bár tény, hogy ez a ma esti óra már nagyon nem kellett volna, mert amellett, hogy fáradt voltam, még a táblát se nagyon láttam, mert a szemüvegem, és köztem kicsit több, mint egy fél városnyi távolság volt…
Utoljára mondták