Írta: Anne Rice
Eredeti cím: Interview with the Vampire
Megjelenés éve: 1976
Itthoni megjelenés: 1995
Kiadó: Európa kiadó
Louis de Pointe du Lac a XVIII. század végének embere, Louisianai jómódú család legidősebb fiúgyermeke, apja haláa óta a ház ura. Öccse halála után teljesen kifordul önmagából, s a halálhoz intézett hívását Lestat hallgatja meg - aki lát Louis-ban némi fantáziát, de legalábbis egy jómódú élet lehetőségét mindenképpen látja az ő oldalán. És így lesz Louisból vámpír. Lestat valahogy nem éppen a legjobb mester, és ezt még tetézi kettejük teljesen különböző látásmódja. Ennyi ismerettel a hátam mögött meg tudom mondani - az a különleges Louiban, hogy vámpírnak is megmarad benne valami emberi. Évek múlnak, az együttélés egyre elviselhetetlenebb - ám Louis távozása Lestat számára még kevésbé elviselhető. Így születik meg Claudia, az örök gyermek. Egy darabig persze úgy tűnik, minden rendben van, ámde az évtizedek múlásával rá kell döbbenni - Claudia is felnőtt nő lesz, igaz, csak "belül". Ez megint kicsit nehezíti a helyzetet. És ott van még a mind Louist, mind Claudiát foglalkoztató kérdés: vajon vannak mások? Egy Lestat-tal való nagyobbacska összetűzés után el is indulnak Európába - Közép- és Kelet-Európa elsődleges úticéljuk, ahol hosszú utazások és több csalódás után végül Párizsba érnek, ahol találkoznak Armand-nal, és színtársulatával a Vámpírszínházban - és bár a párizsi bokor is kisebb csalódást okozott nekik, Armand annyira megbabonáza Louist, hogy még további hónapokig maradnak a városban, egészen addig, míg végül egy tragédia el nem űzi Louist Franciaországból. Mégis további évekig bolyonganak még vilégszerte, mielőtt visszatérnének New Orleans-ba, aholis az addigra teljesen elhidegülő Louis régi ismerőssel találkozik.
A történet keretét Daniel a lelkes, fiatal újságíró(?) jelenti, hiszen ő az, aki addig figyelte Louist a sarki kocsmában, hogy végül rávette magát - megszólítja, megkéri, mesélje el az életét.
A Rice krónikák első, kissé talán korai darabján - véleményem szerint - kissé érződik ugyan, hogy az írónő stílusa még nem teljesen kiforrott, és az az érzésem, hogy Rice csodálatos, átfogó, mindent behálózó világa sem volt még akkoriban az igazi, de már ebből a regényből érezni lehet: olyan világot teremtett, mely a maga nemében teljesen egyedül álló - s ez az érzés további regényeit olvasva (nem csak a Vámpírkrónikákat!) egyre erősebb táptalajt kap majd.
Utoljára mondták