Vígszínház
Zeneszerző: Eisemann Mihály
Író: Halász Imre, Békeffi István
Rendező: Hegedűs D. Géza
Koreográfus: Gessler György
Bemutató: 2002. december 31.
Több helyütt jártam már színházba, mégis mindig meg kell lepődnöm, mennyire más az egyes színházak közönsége. A Vígben például csak az egyes jelenetek után, illetve zenés darab esetén az egyes dalok után hangzik fel a taps - igaz, abban benne van minden elismerés. Nem azért írtam ezt le, mert ez rossz vagy jó lenne, egyszerűen csak így van. És ha már a Víg közönségéről beszélünk, hagy említsem meg, hogy a minap (szerencsésen) mi is ennek a neves pesti színház közönségének sorait egészítettük ki, és az általános visszajelzések alapján (hmm, milyen nagy szavakat használok) azt kell mondanom, egyáltalán nem bántuk meg, sőt...
Az Egy csók és más semmit már nagyon rég óta meg szerettem volna nézni (nem is tudom már megmondani, hogy kezdődött ez a fellángolás), de sajnos valamiért és valahogyan eddig nem jött össze a dolog. Aztán mindenféle egyeztetések és megbeszélnivalók után egy szerdai napon Katyval nyakunkba vettük a város, felkerestük az ... utcát, és beszereztük az október 11-i előadásra (és nem is olyan rossz helyre) a megfelelő számú jegyet. Aztán, október 11-én tiszteletünket tettük a Vígszínházban.
A darab 1932-ben kelt útra, azóta pedig igen sok mindent megélt, jelenlegi rendezője Hegedűs D. Géza volt.
Dr. Sáfrány, az ismert válóperes ügyvéd (Kern András) híres arról, hogy még sohasem veszített el egyetlen pert sem. Most is egyszerre több válása is van, és legújabb ügyfele, felesége egyik régi barátnője, Annie (Eszenyi Enikő) aki alig két év után úgy dönt, elhagyja a férjét - mert az nem teljesítette házastársi kötelezettségeit. Az Dr. Sáfrány ki nem hagyná a számára elveszíthetetlen pert - bizonyítékokért orvos(ok)hoz küldi a nőt. A bonyodalmat az ügyben mindössze az a fiatalember jelenti (Varju Kálmán), akivel Annie az ügyvéd lakásán ismerkedett meg, és akivel az első pillantásra kölcsönös vonzalom támadt közöttük. Sorsukat azonban a véletlenre bízzák, ami viszont éppen a tárgyalás előtti napon sodorja őket egymás elé...
Az ügyvéd dolgát megnehezítendő fut egy másik szál is a darabban, mégpedig a cseléd, Teca (Majsai-Nyilas Tünde) nemrég született gyermeke apjának kilétét felderítendő. Sáfrány mindenáron megpróbálja szóra bírni Tecát, aki azonban megmakacsolja magát, hogy szép gyermektarást fizettessen ki férfival. Hamarosan fény derül rá (számunkra legalábbis), hogy makacsságának oka az, hogy a baba apja valójában az ügyvéd fia, Péter (Fesztbaum Béla), aki csak azért nem meri apjának bevallani az igazat, mert fél, nem tudná miből fizetni az apja által tőle kiperelt (ha van ilyen szófordulat) gyermektartást. A fiatal pár, Annie javaslatára a telefonkönyvből néz ki egy nevet, és remélik, az illetővel majd könnyebben elsimítják a dolgot.
Azt estéből kiemelném Eszenyi Enikő játékát, mert ha nem is nyújtott általában kimagasló teljesítményt, én nagyon megvoltam vele elégedve, ami azért nagy dolog, mert - bevallom - nem vagyok nagy rajongója: a rendezését különösen nem szeretem. De ezen az estén egy kicsit "lefaragott" ebből az ellenszenvből a szememben. Kern Andráshoz már volt szerencsém, így különösebb meglepetés nem ért a részéről, megvan a maga karaktere, de azt nagyon jól hozta. Fesztbaum Bélát kabaréjelenetekből ismertem, ennek révén már előre szimpátiát szavaztam neki a színpadon, de ő, azt mondom, többet hozott, mint amit vártam tőle, így egy nagy piros pontot gondolatban feljegyeztem a neve mellé magamban az este, és továbbra sem fogom kerülni. Az este színésze nekem mégis a névtelen fiatalembert alakító Varju Kálmán volt, aki ha nem is magasan, de egy két fokkal valahogy mégis a többiek felett játszott, így remélem, még 'összefutunk', mert tényleg nagyon ügyes, színvonalas színésznek tartom - még ha ez csak egy első benyomás volt is. Reviczky Gábor mellett, aki a tárgyaláson játszotta a bíró szerepét, már csak a jelenete hatása miatt sem akarok szó nélkül elmenni, és említést érdemel még Börcsök Enikő rövid, ámde annál velősebb alakítása is. Mindketten nagyon jól csinálták, amit csináltak, hiányoztak volna a darabból, ha nem jelennek meg a színen. A rendezésről is csak pozitívan tudok nyilatkozni, a díszletek pedig, Vígszínházi szokás szerint az egyszerű, mégis ötletes jelzőre érdemesek. Egyetlen gondom volt csak az előadással tulajdonképpen, mégpedig a hangosítással kapcsolatban - valahányszor a mikroportokat bekapcsolták, azt hallottad, mert zúgtak. Végülis ez sem volt kifejezetten zavaró, de örülnék, ha legközelebb már ennyit sem kellene felhoznom az előadás ellen, mert különben tényleg egy nagyon jó estét töltöttünk el a színházban, a darab nagyon tetszett, és csak örülni tudok, hogy a régi terv végre megvalósult, és nem lett csalódás a vége. Jó darab, csak ajánlani tudom mindenkinek!
Utoljára mondták