A sok újévi elhatározás és döntés (ha van különbség a kettő között) határoztam affelől is, hogy innentől egy kicsit rendszeresebb és összeszedettebb próbálok lenni kapcsolattartás terén. Ehhez - többek között - ez a felület is hozzátartozik, és hogy nehogy már az első napokban feladjam a dolgot (hová tűnnének akkor a menjus által célul kitűzött céltudatosság, vagy a reedcourty által említett új szokások), gyorsan el is mesélek két és fél dolgot.
Tegnap előtt végképp kiakadtam attól, hogy itthon egyszerűen nincs élet. De komolyan, már ott tartottam, hogy akár neki állok takarítani teljesen önszántamból, egy "nem takarítós napon" (aminek olyanszempontból nem sok értelme van, hogy két nappal korábban lett felporszívózva és felmosva), minthogy csöndben megnézzem az százezredik unalmas, szörnyű, rémes... filmet a tévében, az elmúlt két hétben. Egészen karácsonyig jó volt, mert volt mit tenni, de azóta... Hát, én nagyon nem tudok mit kezdeni magammal az első fél óra után. Szóval kiakadtam, aztán tévéztünk. :) Na jó - tegnap elmentünk sétálni. Ez jó volt, persze egy kicsit aggasztott, hogy éppen aznap, amikor nekikezdtem már tanulni is, de mindegy. Sétáltunk egyet, lementünk a térképről, és elgondolkodtunk rajta (bár gyanítom, ez esetben csak a magam nevében kellene beszélnem), vajon a Budapestet Pest megyétől elválasztó 20 méter széles sáv közigazgatásilag hová tartozik? :) Aztán visszasétáltunk a térképre, megtaláltak minket a műholdak, és megkerestük a Vida dombot.
Persze, mint minden kellemes dolognak, ennek is ára van. Nam haladtam olyan jól a TH-val, mint szerettem volna - ezzel végül nem lett semmi baj, mert ma behoztam. Meg is lepődtem magamon! :) Másrészt viszont olyan megfázást szedtem össze, ami miatt tuti nem alszom a következő három napban levegőhiány miatt. Ma már elhasználtam egy csomag zsepit - juppi. Lázat mérni nem mertem, de tuti volt egy kis hőemelkedésem is délután. És persze ennek örömére ma megint nem csináltunk semmit.
Aztán még két dologról akartam beszámolni, az egyik, hogy végül csak regisztráltam arra a bizonyosra. Összevisszának tűnik, és nem tudom, mire merhetek rákattintani, hogy ne robbanjon fel semmi, de fiatal vagyok még, bármit megtanulhatok! :D A másikat viszont nem tudom, mi volt. Volt valami köze ahhoz, hogy menniyre meghatározó is (lehet) az első találkozás, illetve, hogy mekkora az esély az ilyetén kialakult vélemény formálódásának, de isten bizony, nem tudom, minek is lett volna ez a veleje.
Ígyhát már ennyi, és bár azt nem ígérem, hogy mindennap jelentkezem a nap fejleményeivel, de igyekszem minden említésre méltó dologról beszámolni Nektek. (És mielőtt ítéletet mondtok ezen igyekezetem felett, lássátok, hogy nem teljesen önzetlen módon jutottam erre a döntésre: valahol csak ki kell élni őrült (f)irkász hajlamomat! :D)
Utoljára mondták