Eredeti cím: Avatar
Év: 2009
Rendezte: James Cameron
Fsz.: Sam Worthington, Zoe Saldana, Sigourney Weaver
Forgatókönyv: James Cameron
Forgalmazza: 20th Century Fox

Nos hát, elég nehéz beszámolót írni egy olyan filmről, amivel kapcsolatban (és ebben biztos vagyok) mindenkinek vannak előítéletei. Nekem is voltak - és nem is nagyon tévedtem velük kapcsolatban. Na, de haladjunk csak szépen sorban.

Nekem ott kezdődött ez az egész dolog, hogy még anno (mozi időszámításban már mondhatjuk, hogy jó régen) feltűnt az előzetes a TV-ben. És mivel sokszor ment, egy idő után kezdtem felfogni is belőle dolgokat. :) Amilyen gyakran moziba járok, nem mondhatnám, hogy "ó, igen, a plakát már rég feltűnt...". De, hát annyi baj legyen. A lényeg, hogy lassan-lassan eljutott hozzám is, hogy ez a reklám, amit mindig elengedek a fülem/szemem/agyam mellett, ez egy film, elég nagyszabású film, és mostanában megy a mozikban. Szép, és ölnek benne. Nem fogott meg. Tényleg nem.

Mikor Katy írta, hogy megnézik, csak azt furcsállottam, hogy olyan sokára foglaltak jegyet (azóta már "kiderítettem, hogy IMAX 3D-ben nézték, így most már inkább azon csodálkozom, hogy olyan hamar kaptak jegyet :)). Aztán másnap voltunk Szaszával moziban (Karácsonyi ének, 3D), ahol is láttunk egy jó hosszú kedvcsinálót az Avatarhoz. A sztori továbbra sem fogott meg, de amit láttunk, az alapján eldöntöttem, hogy meg kell néznem/néznünk, méghozzá, hogy Katyt idézzem, "szigorúan IMAX 3D-ben". Több, mint két héttel előre foglaltam jegyet - ohfaaakk. És hogy mit kaptunk a pénzünkért. Nagyjából azt, amire számítottam.

De lássuk csak, miről is szólt a film - ahogy én láttam (mert meggyőződésem, hogy mindenki másnak lát, de legalábbis másként mesél el egy-egy történetet):
Tom Sully, több diplomás elismert tudós egy héttel az indulás előtt meghal, így felkeresik ikertestvérét, a nyugalmazott tengerészgyalogost, helyettesítse testvérét egy, a 4.4 fényévnyire lévő Pandorán munkálkodó kutatócsoport munkájában. A csoport feladata az őslakosok és a bolygó tanulmányozása. Mivel a bolygó légköre mérgező az ember számára, minden, a kutatásban résztvevő tudós számára kifejlesztenek egy avatart, egyszerűen mondva egy őslakos testben, egy ember gondolkodásával. Jake csak azért kerülhet a csoportba, mert idegrendszere és DNS-e nagyban megegyezik meghalt ikertestvérével - és csak azért vállalja, mert ezt látja az egyetlen kiútnak nyomorék életéből. Az első próbája avatarával így nyilván lenyűgözi, hiszen hosszú évek után - ha egy másik testben is, de újra képes járni. Semmi se mehet azonban zavartalanul, mindjárt az első napján áldozatául esik a helyi körülményeknek, és éjszakára "odakint" marad - ekkor lép a színre Neytiri, az egyik Na'vi törzs, az Omatikaya-k főnökének lánya, aki Eyva (um. Földanya) közbenjárására megmenti Jake életét. Neytiri találóan óvodásként jellemzi Jake-t (hamarosan be is bizonyítja, rászolgált), és elviszi törzséhez az "álomjárót", ahogy ők nevezik a földi tudósokat. Mo'at, Neytiri anyjának felszólítására a lány tanítani kezdi a férfit, így az lassanként kezdi megérteni, és tisztelni az őslakosokat, és egyszercsak azon kapja magát, hogy beleszeretett törzsfőnök lányába. A végső próba után az álomjárót a törzs befogadja, közülük való lesz - azonban eddigre éppen letelik az a három hónap, amit Jake arra kapott, hogy diplomatikus megoldást találjon az Omatikaya-k 'elköltöztetésére' (lakhelyük ugyanis éppen a mjilliókat érő unobtanium lelőhely felett van). Mivel a megoldás nem hever a főnök asztalán, a katonák a szokásos eszközökhöz fordulnak, terrorral próbálják meggyőzni a Na'vi-kat a távozásról. Neytiri és törzse hatalmasat csalódott a férfiban, kitaszítják. Jake eközben sajátjai között is börtönbe kerül, ahonnan egy kis segítséggel sikerül megszöknie, és egyetlen gondja már csak az, hogy hatásos belépőt találjon, és a törzs újra megbízzon benne. Egy régi legenda siet segítségére, így sikerül maga mellé állítania a törzsfőnök Tsu'tey-t, és vele az egész törzset, sőt! Pandora teljes népe harcba szál a betolakodó Föld lakók ellen, hogy bosszút álljanak élőhelyük elpusztításáért. És amikor teljes népet mondok, arra is gondolok. De nincs háború halál nélkül...

Ennek ismeretében talán nem tartjátok túlzásnak, ha azt mondom, hogy sablon történet - ha rajtam múlott volna, az első támadás után hagytam volna abba, hogy egy kicsit kilógjon a sorból, Jake meghal, és nincs hepiend. Igaz, mivel nem a történet miatt mentem, a pozitív oldalát is nézhetném a dolognak - így többet láttam. :)

Midnenesetre igen, a fenti étvágygerjesztő alapján én sem biztos, hogy moziba mentem volna érte - és akkor hozzátenném, hogy az előzetes alapján a film lényegének a háborúzás tűnt. Én pedig nagyon nem szeretem, ha a fő motívum a puskaropogás a filmben, nem véletlen, hogy nem nézek olyan filmeket, amikben több a gépfegyver, mint ahány a szereplő. De aztán, mint mondtam, egy hosszú, 3D-s előzetes azt mondta nekem, "Látni akarod.". Az első, ami feltűnt, hogy nagyon kicsinek éreztem magam, főleg eleinte, de ez az érzés később is visszajött. Nem tudnám megmondani, miért, de nyilván köze van hozzá az IMAX technológiának, bár legutóbb dinók rohantak felém ebben a teremben, és mégsem rémlik, hogy féltem volna tőlük. A másik, ami tetszett, szintén nem tudnám okát adni, miért, és bár úgy hangzik, mégsincs összefüggésben az előző ténnyel, hogy a Na'vi-k annyira magasak voltak. Ehhez jön a mozgásuk, és a copfjuk - nem, kivételesen nem úgy értem :) - és (a)hogy használták azt. Aztán ott volt az erdő. Az a baj, hogy akármennyit beszélek is, érzéseket nem tudok jól megfogni. Van néhány, az elmúlt években kiélesedett érzék(enység)em, ilyen az illatok és a látvány iránti szeretetem. És mivel szeretem a szép és látványos dolgokat, nekem az, hogy "ámulatba ejtő", nem hordoz információt. Pedig - nekem legalábbis - az volt. Majd jött az este. Addig minden kék(es) volt, most inden világít, csillog, és olyan ötletekkel van tele, hogy tényleg megér egy elismerést. Ígyhát, nem azért, mert jó film, hanem mert nagyon látványos, azt tanácsolom mindenkinek, ha teheti, nézzem meg, mégpedig "szigorúan IMAX 3D-ben".