Tegnap volt menjus szülinapja, amire a BKV sztrájk ellenére sikeresen oadértem (vagyis oadértünk Kittivel, mert épp elcsípett a Keletinél), és amiről ugyan ezen ok miatt korán kellett távoznunk. (Apropó! Remélem, Marietta elérte a vonatot, mert kicsit neccesen jött a busz.) Továbbá még mindig ugyanezen okból értem haza mégis elég későn (fél tizenkettő után, úgy, hogy nem sokkal múlt kilenc, mikor elindultunk). ÉS mint már annyiszor, most is megállíptottam, hogy egy jó dolog azért mindig van a téli, késő éjszakai hazamenésben (ha van is több ezen felül, arra nem igen tudok koncentrálni, mert majd' megfagyok ilyenkor már), mégpedig az, hogy ekkorra már a fagy meg a pára, meg a nem is tudom, még miféle természeti erők, valamint az utcai lámpák együttes munkája gyanánt, a fekete kovácsoltvas kerítés ebben a késői órában mindig úgy fest, mintha gyémántporral leszórt bársonnyal lenne bevonva. Ezt nagyon szeretem. :)

Amúgy így, hogy  buli rövid volt, nem készült sok kép, amit egyébként még nem "hívattam elő", de amint meglesz, FedEx-szel küldöm az ünnepelthez! De előtte még tanulok egy kicsit, mert a tegnap teljesen kimaradt, és örülnék naki, ha jövőhéten már csak átismételgetni kéne a dolgot, a jegyzeteinkből. (Azért a mienk a jegyzet, mert a Kitti által írt jegyzetet bővitgetem az idei változásokkal, így tkp. ketten írjuk/tuk. :))

És rájöttem, hogy egy csomó mindennel adósa vagyok ennek a blognak, így ne lepődjetek meg, ha hónapokra visszamenőleg jelenik meg az RSS olvasóban (ha van köztetek, aki iyelt használ :)) egy(-egy) poszt, vagy ha szabadidőmben egyszerre kaptok sok bejegyzést. :) És még a múlt hétvégi net-szünetről sem meséltem Nektek, ami miatt (látszólag) megtört az éveleji nagy blog-lelkesedés. De azt hiszem, erről már majd' mindenkinek panaszkodtam, így ez a cikkk kimarad, és csak hallkan említem meg most azt is, hogy múlt hétvégén voltunk kozirni Öcsikével, illettve ennél kicsit hangosabban, mert erről majd kapjátok a beszámolót, hogy ugyenezen a hétvégén Mariettával pedig (az ő jóvoltából) színházban voltunk.

De most viszont, mint azt már említetttem, tanulnom kell, így ezek a dolgok még váratnak magukra - én remélem a legjobban, hogy nem sokáig. :)