Eredeti cím: Alice in Wonderland
Év: 2010
Rendezte: Tim Burton
Fsz.: Mia Wasikowska (Alice), Johnny Depp (Mad Hatter, Bolond Kalapos), Helena Bohnam Carter (Red Queen, Vörös királynő), Anne Hathaway (White Queen, Fehér királynő),…, Alan Rickman (Blue Caterpillar, Bölcselő) :)
Forgatókönyv: Linda Woolcerton, Lewis Carroll azonos c. regénye nyomán
Forgalmazza: Disney
Nagy dilemmában voltam. Nyilván régóta készülök a filmre (évek!), de a dilemmám – szerencsére – még csak néhány hónapos. Jobban utána gondolva fél éves. Akkor láttam ugyanis, ha jól emlékszem, az első Alice előzetest, és akkor már ígérték, hogy lesz IMAX-ben is. Hát nálam ez plusz pont, és azóta filózom rajta, hogy felirat, vagy 3D. Már-már kezdtem hajlani a technológia felé, ismervén ugyanis a történetet (könyv és mese formájában egyaránt) arra jutottam, nem lesz sok hallgatni valóm. Aztán ebben Marietta, meg is erősített, aki egy héttel előttem(!) megnézte – az öt aprócska jelenetéből ráadásul kettőben meg sem szólalt a Bölcselő, így kibírtam a szinkronos változatot.
Marietta véleményéből, utólagos engedelmével egyébként idéznék is pár mondatot: „A kukac is csak párszor 1-1 mondat erejéig szerepelt benne (azt hiszem 5x). A történet sem nagy szám Burtontől valami kiemelkedőbbet vártam nem csak egy egyszerű mesét […], meg idegesítő karaktereket: a főszereplő csajszit meg tudtam volna fojtani párszor, Johnny Depp meg jó volt csak kicsit emlékeztetett Wonkára a Charlie és csokigyárból.” Igazából én meg pont azt vártam, hogy szakasztott olyan lesz, mint a mese, mert bár az eredeti könyvtől eltér, Burton ugyanazokkal a karakterekkel dolgozik, mint anno Walt Disney. Aztán persze felkészültem, és már a werk filmekből kiderült, hogy nem Carroll történetébe fogunk belecsöppenni, annak tkp. folytatásáról beszélhetünk. Na, de mellébeszélés helyett…
Alice-t kiskorában rémálmok gyötrik, egy Bolond Kalaposról, egy Fehér Nyúlról és egy Vigyorgó Macskáról. Tizenhárom évvel később, apja halála után, mikor Alice-t férjhez akarja adni az anyja, megtudhatjuk, hogy még mindig ugyan azt álmodja napról-napra. Az eljegyzési party nem teljesen úgy sikerül, ahogyan azt sokan remélik, és Alice (miután megmentett egy kék hernyót Hamish-től), reménybeli vőlegényét faképnél hagyva a Fehér Nyuszi nyomába ered. Belezuhan egy gödörbe, és egy-kettőre a rémálombeli helyszínen találja magát – most azonban úgy dönt, végére jár a dolognak. Míg a Fehér Nyuszi, a Hőscincér, és az Ikrek azon vitatkoznak, vajon Alice-e az igazi Alice, elviszik a lányt Bölcselőhöz ( :D ), aki, mint tőle megszokott, egy kicsit mellébeszél, így mindent összezavar, annyit a nagy kavarodásból azonban sikerül kideríteni, hogy Alice-t azért csalta vissza álombeli helyszínére a Fehér Nyuszi, mert Közeledik a Dics napja, amikor is Alice legyőzi a Vörös királynő sárkánygyíkját, ezzel visszasegítve a Fehér királynőt a trónra. Igen ám, csakhogy Alice nem akar harcolni, az egyetlen dolog, amit szeretne, ha már felébredni nem tud, hazajutni. Útközben azonban találkozik Vigyorival, aki elkíséri őt a Bolond Kalaposhoz, aki aztán el akarja juttatni Alice-t a Fehér királynőhöz. Útközben azonban elfogják, így Alice a Fehér helyett a Vörös királynő várát keresi fel, hogy a Kalapost megmentse. Ám nem könnyű bejutni egy olyan várba, ahol mindenki őt keresi. Vagy mégis…?
Sokakat hallottam már azzal vádolni a filmet, hogy nem lett elég „Burton-ös”. Én ezzel nem teljesen értek egyet, de az is igaz, hogy nekem kiskori kedvencem a mese (felnőtt fejjel magam sem értem, miért :)), így lehet, kicsit elfogult vagyok, amikor azt mondom: szerintem a történet eleve illik Burton világába, és azt hiszem, a történet továbbszövésével hozzá is tette a maga részét. A látványvilágot pedig le sem tagadhatná. :) Plusz pont, mert szeretem a látványos dolgokat, és elégedett is vagyok vele – egy kódarab majd’ kiverte a szememet. :) Ezzel együtt azt mondom, Avatarhoz képest azért van még mit tanulni, néhány helyen jobban ki lehetett volna használni a 3D lehetőségét. Színészi szempontból nem tennék hozzá semmit, úgy hiszem, a nevek magukért beszélnek, viszont itt térnék kicsit vissza a látvány világra: Johnny sminkje… Huh. Na, hát… Huh. Direkt figyeltem, nem keverik-e össze a két oldalt egyszer véletlenül, de nem (szúrtam ki). Egyébként nagyon durva, mennyire látszik a kontaktlencse a közelieknél. Ez eddig is így volt, csak sosem figyeltem még meg? Vagy még nem láttam olyan filmet, ahol a(z egyik) főszereplő szeme színe lényeges… :D A szinkron viszont… Nem volt rosz, nem mondom. De a látott werk filmek után persze mégiscsak sajnáltam egy kicsit, hogy szinkronizált változatot nézünk, mert egyrészt a jellegzetes akcentusok, másrészt a jellemző szófordulatok is elvesztek így – azt hiszem, a számomra ideális megoldás egy angol IMAX vetítés lett volna. :D Mindenesetre az biztos, hogy itthonra angol verzió kell! :D
De összességében, eltekintve az apró-pici rigolyáimtól azt kell, mondjam, nekem nagyon bejött, Alice visszatért, és, mint az egy rendes Disney filmtől elvárható, legyőzte a gonosz (ámde nagyon humoros) Vörös királynőt, és a való életben is végre a sarkára állt! (Ráadásul, míg vártunk, Szaszával kitaláltuk, hogy akkor lenne igazán jó az Alice menü pohara, ha a poháron a Bolond Kalapos lenne, és a pohár tetején lenne rajta A Kalap. :))
Utoljára mondták