Szép-szép. Nem, mintha olyan nagyon lenne időm unatkozni mostanában, de egy postolatlan bejegyzést találtam az asztalomon, Nektek készült, olvassátok szeretettel.
Talán már említettem, hogy Katyval a hétvégénk lezárásaként színházban voltunk. Renivel. Az történt ugyanis, hogy mikor kiderült, hogy lesz ez a hétvégénk, kiderült, hogy ekkor Katy színházba menne Istvánnal, és az unokatesójával. Istvánéval. De aztán nem ment. Velük. Velünk ment. Illetve mi mentünk Vele. Ez volt a Rómeó és Júlia az Operettszínházban.
Szintén Istvánnak köszönhetően aztán szerdán is színházba mentünk Katyval. Ez pedig úgy történt, hogy István (csuklik már, nagyon?) hozott Katynak két jegyet, és az egyiket rám hagyományozta, mondván, hogy nem tudja elképzelni, hogy lehet megérteni egy balett-előadást. Én azt hiszem, kiderítettem Neki: műsorfüzettel az ismeretlen történetek is megérthetők. Ez pedig tehát a Rómeó és Júlia volt, az Operaházban.
Budapesti Operettszínház
Zeneszerző: Gérard Presgurvic
Író: William Shakespeare
Magyar szöveg: Galambos Attila
Koreográfus: Duda Éva
Rendező: KERO® - Kerényi Miklós Gábor
Bemutató: 2004. január 23.
Ez volt az első darab, amit anno az Operettszínházban láttam, még 2004 őszén. Hasonló véletlenből eredt, mint ez a mostani. Ami nagyon érdekes volt benne, hogy részben megegyezett az akkori és a mostani szereposztás, és közel hat év különbséggel is ugyanazt a nem öregedő szerepet eljátszani – és megnézni. A másik, kicsit fura dolog, ami egy ilyen darab kapcsán, azt hiszem, óhatatlanul felmerül az emberben: annyira ismerem az első első szereposztást (főleg hangban, de játékban is), hogy sokszor szinte hallottam pl. Földes Tamást Pálfalvy Attilával "együtt énekelni" Lőrinc barátként. Tudom, ezt én "rontottam el", így ezt csak megjegyeztem, nem szóvá tettem. :) Az első felvonásban Rómeóval (Dolhai Attila) nem voltam teljes mértékig elégedett, mert valahogy nekem nagyon úgy tűnt, mintha fáradt lenne (fizikailag), de ez a második felvonásra teljesen eltűnt. (Hogy mennyire ízlés dolga ez is, jól mutatja az, hogy Katy épp ellenkezőleg, úgy vélte, jobban játszik most, mint mikor tavaly látták.) A Tybaltot játszó Magócs Ottót viszont a "haláláig" fura jelenségnek találtam, ügyes a srác, és énekelni is tud, de nekem túl alacsony ehhez a szerephez ahhoz, hogy hiteles legyen. Kicsit pattogó gonosz törpének tűnt. No offense, nem a tehetségét vonom kétségbe. A dadust alakító Nádasi Veronika hangja sajnos nekem nagyon nem jön össze a szereppel, hiába szeretem, mint színésznőt, ez most mégsem volt az igazi. És végül Bereczki Zoliról döntöttem még úgy, hogy hogy ejtek róla néhány keresetlen szót, bár szívem szerint mindenki megérdemelné a dicséretemet - de mégis az övé volt Nekem az este alakítása, hiszen az örök vidám, ugri-bugri Mercutió egyike azon szerepeknek, amikkel egymásnak teremtettek.
Magyar Állami Operaház
Zeneszerző: Szergej Prokofjev
Balettmester: Fajth Blanka
Karmester: Kesselyák Gergely
Koreográfus: Seregi László
Az igazság az, hogy a baletthez még annyira sem értek, mint a színészethez, így aztán tényleg csak arra tudok hagyatkozni, hogy hogy éreztem magam / éreztük magunkat. Jól, azt kell, mondjam. :) Abban már hazafele megegyeztünk, hogy a piactéren a felvonulás nagyon tetszett mindkettőnknek, a mutatványos nagyon látványos volt (Kerényi Miklós Dávid). A „zöld manó” jelenlétét pedig nem annyira értettük, aztán volt egy tippünk, ami nem jött be, és miután megnéztük, hogy ki ő, továbbra sem volt teljesen tiszta, hogy egészen pontosan mi a szerepe. És végül kiderült, hogy nem is zöld. :) Igazából boszorkány volt, Juratsek Julianna játszotta, és neki is voltak jó részletei. Apa nagyon szigorú volt (Szakály György), az tetszett, és Mercutio igazi Mercutio volt, az örök bohóc (Cserta József). A nagy kedvencem mindezzel együtt is Júlia volt (Volf Katalin), azt hiszem, őt talán sikerült volna megértenem a történet ismerete nélkül is, hiszen tényleg sugárzott belőle (és a táncából) egy tizenhat éves lány minden öröme, bánata és világfájdalma…
Röviden, hogy valami kis befejezést is kerekítsek beszámolóim végére azt kell mondjam, mind a kettő nagyon jó este volt, de ha választanom kéne, azt hiszem, a balettet választanám, de azt is aláírom, hogy ebben biztosan benne van az újdonság varázsa is. De ezzel együtt is csak ajánlani tudom - bár nem vagyunk egyformák. Gondoljátok meg.
Utoljára mondták