... ezt csinálni.
A mai nap:
A tegnapi fél négyes fekvés kicsit rányomta a reggelemre a bélyegét - valamivel tíz után arra ébredtem, hogy csöng a kaputelefon. Félkómásan kitámolyogtam, majd egy nő kezdett el mesélni. "Arról beszélgettünk a lakótársaival, hogy vajon a halállal mindennek vége van-e?" Azt hiszem nem túl friss elmém mondatta velem az egyszerű nem helyett azt, hogy "ez most egy eldöntendő kérdés?" :D Nah, de mindegy, nem ez a lényeg. Reggeli után irány a tanulás, aztán olyan félhárom, három fele beszéltünk kicsit Katyval, és meghoztam a mai nap legelsöprőbb döntését: már a bemutató idején kint lévő plakátok alapján eldöntöttem, hogy meg akarom nézni a Dr. Bőregér c. darabot, és ma úgy döntöttem, így is lesz. Nézegettem a februári műsort, és egész jól voltak még jegyek egyikre-másikra, szóval telefon szülőknek, érdekli-e őket (mert ha már ráérős ember lett belőlem, ugye kell egy kis családi életet is élni). Felöltöztem, felhívtam Katát, hogy akkor hol és mikor találkszunk, merthogy nekem el kell mennem a Nagymező utca felé. Kicsit lelkiismeret furdalás, hogy tudom, mennyire szereti ő is az Operettszínházat, és pont őt cipelem el jegyet venni, de túléltük mindketten. Így hát megvan a születésnapi ajándékom, február 17-én megyek Dr. Bőregért nézni, egy egész jó helyről, negyedik sor, majdnem közép. :) Azt hiszem, jó lesz.
Utoljára mondták