Arra jöttem rá, hogy van egy pár dolog, amit elfelejtettem, így most hozzáfogok ezek ptólásához. :)

Jean Austen remekművének olvasása közben egyetlen “problémám” volt csak - mivel ismertem a történetet, tudtam, melyik a kedvenc részem, és alig bírtam magammal, hogy oda ne lapozzak, meg ne keressem. De a történet visz magával, így nem volt annyira nehéz megállni. :) És mivel csak filmen láttam még korábban a történetet, így kíváncsi is voltam, mit rontottak el. :)

Emma, egy felősközéposztálybeli lány, aki kettesben él betegeskedő édesapjával birtokukon, elhatározta, mások (barártai) életének javítására használja feléveit. lökést adott neki ehhez az a tény, hogy sikerült szerencsésen összeházasítania volt nevelőnőjét udvarlójával. Első felkarolja Harriet lesz, új barátnője, akit Emma eltökélten férjhez akar adni, egy nemis akármilyen férfihoz. De azt hiszem, nem is a történet a lényeg (bár egy ennek kapcsán történt félreértés után/kapcsán következik az én kedvenc részem, részben), mint azt Austentől megszokhattuk, bár az sem utolsó, inkább az, ahogyan a szereplők megélik a törénteket. És egy fiatal, jóindulatú lány szemén keresztül átélni mindazt, ami rövid egy éven belül történhet… Szerelem, csalódás, félreértés, megbántás, megbocsájtás, átverés… Midezek ma is megvannak, de sokkal kevésbé lettek mára fontosak az emberek nagyrészének. Austen pedig segít abban, hogy emlékezzünk ezekre az érzésekre.