Budapesti Operettszínház
Írta: Huszka Jenő
Zeneszerző: Huszka Jenő
Szöveg: Szilágyi László
Átdolgozta: Kállai István
Rendező: Bagó Bertalan
Koreográfus: Román Sándor
Bemutató: 2006. május 7.
Igazából nem merem megkérdezni, hogy "ki ne tudná, ki az a Lebstück Mária", mikor nem is olyan régen derült ki, hogy Szasza sem tudja, pedig neki aztán igazán illene tudnia. Nem csak azért, mert az újpesti temetőben volt az emlékszobra (illetve feltételezem, hogy még van is), hanem mert énekeltünk is az emlékére. Mindenesetre, akár tudták, akár nem pénteken este az Operettszínház közönsége megismerkedhetett a történetével - éppen századjára a darab történelme során.
A darab - aki nem ismerné - az 1848/49-es Szabadságharc idején játszódik. A Simonich család a nevelt lányának, Máriának (Lukács Anita) esküvőjére készülődik, amikor is a főpróbán megjelenik Panni, a szobalány (Oszvald Marika), hogy bejelentse: a lány eltűnt, és a menyasszonyi ruha sem érkezett még meg. A herceg (Kulcsár Lajos), és neje (Udvarias Katalin) kétségbeesése akkor lesz azonban csak igazi, amikor megjelenik a vőlegény, Herbert von Walhausen (György-Rózsa Sándor), és szinte vele egyszerre a menyasszonyi ruha - ezutóbbi a bolondos női szabó, Zwickli Tóbiás (Peller Károly) kíséretében. Hamarosan kiderül, Tóbiás, aki mindenféle okokat felsorakoztatva a maga védelmében a házasság ellen már korábban megígérte Panninak, hogy elveszi őt - így, mikor Mária végül nagynénje, Farkasházy Antónia (Sáfár Mónika) segítségével, Tóbiás kíséretében megszökik, Panni is utánuk megy, hogy vőlegényét így vagy úgy, de házasságra bírja. Útközben Mária találkozik Jancsó Bálint hadnagy úrral (Vadász Dániel), akibe első pillantásra beleszeret, s aki az érzés kölcsönössége ellenére is mélységesen megsérti a lányt. Így hát Mária bosszút forral, beáll katonának (édesapja, Lebstück Károly nevén), s hamarosan (egy évvel később :) ) dicsőséges hadjárataiért, s városostromaiért előléptetik, egészen a főhadnagyi címig viszi. A baj csak az, hogy Jancsó hadnagy ki nem állhatja "a kis Károly főhadnagyot", hiszen kísértetiesen hasonlít 'arra a lányra' (Simonich Mária kisasszonyra :-) ), így reménytelennek tűnik a dolog.
Időközben persze Tóbiás is beáll katonának (saját maga varrta zubbonyban) s Panni is a közelben marad - hiszen 'mind a két vőlegénye' egy helyen szolgál: Biccentő (Faragó András) és Tóbiás is. Szó szót követ, esemény esemény után jön, valahogy mégiscsak úgy alakul, Tóbiás beadja a derekát.
Antónia helyzete sem könnyű, ott van az az ifjú tiszt, Draskóczy Ádám (Cselóczki Tamás), aki teljesen odáig van érte, s néha már már úgy tűnik, az érzés kölcsönös; ugyanakkor ott van Kossuth (Jantyik Csaba) is, fiatal kori szerelme, akivel szintén úgy tűnik, bármit megadnának egymásért.
Van egy pont, a Buda bevételét követő bál, amikor már minden úgy tűnik, jó kerékvágásba kerül, de Máriát elárulja a doktor (Dézsy Szabó Gábor), és árulással vádolja Görgey tábornok (Péter Richard) előtt, így a boldog vég is várat még magára - míg Mária raboskodik és Jancsó hadnagy a "megmentésére siet", addig a főhadiszállást áthelyezik a Farkasházy birtokra, ahol több régi, azóta már leszerelt ismerőssel is találkozhatunk, s végül mégis minden jóra fordul.
Egyszerre volt nagyon jó és nagyon furcsa is. Furcsa, mert bár nagyon jól láttunk kissé hátrébb ültünk a megszokottnál, így teljesen más volt a hangzása, halkabbnak tűnt, mint máskor (operett nincs kihangosítva), s eleinte kevésbé teltnek, de aztán vagy hozzászokott a fülem és "fordított" vagy valami történt, ez fel sem tűnt később. És nagyon jó, mert Peller Károly és Oszvald Marika kettősét nem sok minden tudja felül múlni, mert ez is azon kevés darabok közé tartozott, amiről alig tudtam valamit, mert épp aznap délután gondolkoztam el egy dalon, hogy vajon melyik remekműben van, amiről kiderült este, hogy ebben, és mert Zwickli Tóbiástól tényleg majdnem meghaltunk. És mert a gyengéim közé tartozik a műfaj. :) Nem tehetek róla. :) És az, hogy éppen a századikba csöppentünk bele, a Mikulás külön ajándéka volt, megható. És Sáfár Mónika (aki nekem örökre Marica grófnő marad) külön öröm volt.
Talán sikerült kissé felkeltenem az érdeklődésedet még így is, hogy össze-vissza volt nagyon az egész, de azért kedvcsinálónak itt és itt megnézhetsz néhány képet, a századik előadás ünnepi pillanatait pedig itt találod.
Utoljára mondták