Igen-igen humorosan kezdődött a dolog.
Reggel, jelek ZH után mentem. Ez azt jelenti, hogy éppen tíz előtt értem oda, nem sokkal, csak egy pár perccel korábban. A boltok éppen "nyitás alatt" álltak. Furi volt. Szóval így vágtam át az Árkádon, és mikor oda értem a sátorhoz, a következőképpen fogadtak:
- Heeellooo!
- Sziasztok...
- Bemész?
- Hát, azért jöttem. Be lehet menni?
- Hát, nem tudom, ki vezet. Nincs itt senki, vak.
Wow. Kiderült, hogy egész nap nem is lesz. Szóval bementünk a vaksötétbe két lánnyal, meg egy idősebb nővel, de kiderült, hogy mindenki akkor van ott először, és hozták magukkal a zseblámpát is, és ahol fogalmuk sem volt, hogy mi van, azt megvilágították. :( Szóval szomorúan jöttem ki. Aztán bementem a Vision-be, megérdeklődni a Transition-t. ÉS valamikor akkortájt érkezett meg Móni. De mondta, hogy csak jött, és már szinte megy is. Aztán apa mégiscsak rávette, hogy töltsön el még egy kis időt, így lettem bekísérve, immár teljesen 'korrekt' módon. És hát mit mondjak, tényleg nagyon jó volt. Kiderült, hogy azért elég sokmindent megismerek tapintás/hang/szaglás után - sőt! A kókuszreszelék felismerésében dobogón végzek. :D Szerintem, ha a héten van egy kis időtök mindenképpen érdemes elmenni, és kipróbálni egy kicsit, milyen is lehet "kézzel látni".
Utoljára mondták