Nos, ezt már régóta meg kellett volna tennem, így most ezzel a bejegyzéssel kezdem, ahelyett, amit még tegnap kellett volna megtennem. :)

A május nálunk mindig egy esemény dús hónap, hiszen egy híján a kis család minden tagja ünnepel valamit: Szasza névnapot, Apa és Mami szülinapozik - ilyen sorrendben, és mindez egy héten belül. Illetve, egészen pontosan 8 napon belül. :) Tettem, vettem, intézkedtem, és úgy lett, hogy idén egyzserre ünnepeltük a három fontos eseményt, mégpedig 23-án. (Utóbb derült ki, hogy keresztszüleim, egyben szüleim legjobb barátai, egyébként nem rokonok, mint az oly sok családban lenni szokott, csak másnap tudnak jönni, de mivel akkor már készült a torta, a partyt megtartottunk így szűkkörben is.) Okosan kitaláltam, hogy majd én sütök tortát. Szasza névnapi torta-ötlete hamar meg is volt - lévén szereti nagyon a midnenféle kínai dolgokat, egy harmonikus tortát terveztem neki - jin.jang bevonattal.  Ehhez persze kerek torta kell, és mint kiderült, a mi kerek tortaformánk sajnos "az örök vadászmezőkre távozott" - így sütöttem ki, hogy a négyzet (vagy téglalap) alapú tortából a kör alakot kivágva a maradékból elkészülhet a közös szülinapi puncstorta. Innen tehát az ötlet. Ahogy haladtak előre a napok, úgy törtem egyre többet a fejem ezen a kerek torta dolgon (jó egy hét volt az ötlet megszületése és megvalósítása között), és egyre kevésbé hittem benne, hogy én ezt így megtudnám oldani. Az lett a vége, hogy szerda éjszaka végül megkérdeztem Katytól, hogy nem tudna-e kölcsönözni kerek tortaformát. Tudott. Hálás köszönet érte. Ekkora persze már erősen törtem azonis a fejemet, hogy négy-hét főre (keresztszüleimmel vagy nélkülük) azért két torta mégiscsak sok, ha nem akarjuk, hogy még szerdán is száraz tortamorzsán éljünk. És ráadásul volt már kerek formám, ami így indokolatlanná tette a második torta létjogosultságát - ami ugyebár az első morzsáiból készült volna. És jött a dilemma, majd a megoldás - így történt, hogy pénteken reggel kisütöttem a kétféle piskótát (na jó, délelőtt kezdtem, kora délután értem a végére :)) - egy vizes és egy 'hattojásos' piskótát - , majd apával sajgó szívvel tépkedtük darabokra a friss, még langyos vizespiskótát. Ráment a rumos-cukros-lötty, majd némi tanakodás után sikerült a préselésre is megoldást találnom. Eztán jött a péntek délutáni mozi (és utána otthon a csak óvatosan mesélés, mert Apa épp azt a könyvet olvasta, és még igencsak az elején járt).

Szombaton Mami dolgozott, közgyűlés volt, így a tökéletes cukormáz recept kiválasztása Apával kettőnkre maradt. Már láttam magam előtt a rózsaszín-piros színekben pompázó jin-jang mintás tortát. Nyers tojásosat nem akartunk, a bonyolultabbik receptet kiválasztottunk, jobban bíztunk ugyanis abban, hogy az megkeményedik, mint a másikban. Bizodalmunk ugyanakkor nagy hiba volt - először is a gyönyörű kép és a mindenféle ígéret ellenére áttetsző volt (és csak azért nem átlátszó, mert akkor adtam fel, hogy olyan lesz, mint ígérik, mikor már a cukor kezdett karamelizálódni :)), ráadásul nem is igazán keményedett meg, inkább ragadós-nyúlós volt. (Nagyon hidegen, recés késsel elehetett mondjuk normálisan vágni, egyébként nem.) De egyenlőre még cask az első csalódásnál tartottam ekkor - hogy a gyönyörű rózsaszín máz helyett egy üvegszerű valami került a tortára. Megtörtségemből felállva fogtam a másik receptet ("porcukrot keverj össze minimális folyadékkal"), és reménykedtem, hogy az áttetsző-rózsaszín párosítás sem fog nagyon csúnyán mutatni. Ez a recept már sokkal jobbnak bizonyult, sikerült olyan igazi, rózsaszín cukormázat keríteni belőle. Csalódottságom ellenére is azt kell mondjam, egész jól nézett ki végül a puncstortám, azt pedig, hogy nagyon finom lett határozzottan merem állítani. Ha magamat kérdezem, annyi változtatást tennék bele legközelebb, hogy nem csak a közepét, de az alsó illetve felső tortalapként szolgáló piskótát is vizespiskótából csinálnám.

Szóval, ezzel készen lettem, 'elrejtettem' a hűtőben, és jöhetett a tanulás. Mivel ebben a részében a napnak semmi izgalmas nem volt (dehogynem!), így ezt hanyagolnám is a beszámolóból, és egyből az ünnepi ebéddel egybekötött 'party-megkezdő-ajándékozás'-ra ugornék. Nem is tudom már, hogy az ebéd mi volt (szégyen, gyalázat), de határozottan emlékszem, micsoda kavarc volt ez az ajándékozás-téma utána, hiszen gondoljatok csak bele, három embernyi ajándék, köztük (a tortán és a 'kötelező' pezsgőn kívül) kávé palánta, horgásszék, könyvek, stb... szerepeltek. De három körben letudtuk. A délután (vagy inkább (kora)este) további folyását az a néhány Szép nyári nap jegy határozta meg, amit az ünnepletek kaptak (elszámolhattam magam, mert egy nekem is maradt, így 'kénytelen leszek' elmeni velük :D). Mosogatás, pakolás, stb. után ugyanis Apa és Mami, akik még nem hallottak korábban a darabról, gyorsan ki akarták deríteni, ki ez, mi ez. (Hogy nem hallhattak még róla, annak köszönhető, hogy mindössze csak négy(~) nappal korábban volt a sajtótájékoztató, én meg persze, hogy nem rohantam hozzájuk, hogy "némáááá, erre van jegyünk!") Akkoriban vezetőhírként szerepelt a színház honlapján a dolog, így hamar sikerült kideríteni: a kulcsszó a Neoton. Így hát egész késő estig egy óriás csokorra valót hallgattunk meg az együtestől. Kíváncsi leszek, igazándiból. A party végül csillagnézéssel (Apa és én részemről), majd Macskafógóval ért véget (főleg Mami és Szasza de részben azért a mi részünkről is).

Egyetlen elintézni valóm van már csak a dologgal kapcsolatban - Katynak visszaszolgáltatni a tortaformát; annál is inkább, merthogy még múlthét elejére ígértem Neki. :)