Budapesti Operettszínház
Zeneszerző: Pásztor László, Jakab György, Hatvani Emese
Író: Böhm György, Korcsmáros György
Rendező: Somogyi Szilárd
Koreográfus: Duda Éva
Bemutató: 2009. június 15.
Már a jegy megszerzése is kissé kalandos volt, de erről, azt hiszem, már meséltem korábban. Fura volt továbbá, hogy előtte egész nap itthon voltam, így elmaradt a kapkodós rész a klészülődésből - régen volt már ilyen. :D A jó hír amit a nap folyamán begyűjtöttünk magunknak az a szereposztás volt - kevés olyan szerep van, amire több szereplő is jut, de ezek közül az egyik (Csepregi Éva/Csengery Ottília - Pesti művésznő) olyan volt, hogy nagyon szurkolunk az egyik szereplőnek, több okból is. És bejött. :) Szóval ilyen szerencsés körülmények között indultunk neki június 16-án az esti előadásra. Kifogtunk ugyan egy kisebb forgalmi fennakadást, parkolóhelyet viszont hamar találtunk, így még egy fagyi is belefért előtte - bár apa próbált meggyőzni minket, hogy inkább majd hazafele kéne fagyizni, mert még a végén leesszük magunkat. De végül nem. :D Így viszont elég szűkösen értünk oda, de sebaj, odaértünk, és ez a lényeg.
A darab, aki nem tudná, Neoton slágerekből merítkezik: 27 jól ismert Neoton sláger csendült fel az este folyamán; anniyra jól ismertek, hogy még én is csak kettő-hármat nem ismertem közülük, pedig - ugye - nem az én korosztályom. :) De lássuk, miről is szólt az este:
Ahogyan azt jó előre beharangozták, gyakorlatilag egy egész estés házibuliról van szó - ugyanakkor van egy akár tanulságosnak is nevezhető mondanivalója. A fiatalok a hatvanas évek egyik nyarán munkástáborba utaznak - paradicsomot szedni. A csapat legidősebb tagja, Péter (Szabó Dávid) most érettségizett, a táborozásra két alapvető oka van. Az egyik az tanárnő lánya, Juli (Vágó Zsuzsi), aki, mint kiderül, hasonlóképpen vélekedik Péterről. (I love you) A másik ennél egy kicsit összetettebb: Péter idén felvételezett az egyetemre, azonban, mivel apja évekkel korábban Amerikába disszidált nem túl szerencsés a helyzete. (Don Quijote) Péter terve, hogy amennyiben nem vennék fel az egyetemre, apja példáját köetve elhagyja az országot - ehhez pedig a határmenti kis tábor tökéletes indulópont. (Kell, hogy várj) Ezt a szálat díszítik Riának, az osztály bombázójának (Vágó Betti) kalandaji (Szédült Napraforgó), aki sok udvarlója között szinte észre sem veszi azt, aki az orra előtt van - pedig Sanya (Szerényi Laci) nagyon próbálkozik. :) (Megőrülök a szerelemért) Ott van továbbá Margó (Peller Anna), aki reménytelenül szerelmes Öcsibe (Kerényi Miklós Máté), de Öcsi, úgy tűnik, ezt észre sem veszi - talán mert annyira számítanak rá a lányok, mint barátra, hogy nem is gondol többre. (Ha szombat este táncol)
De persze a szerelemből nem csak a fiataloknak, a felnőtteknek is kijut: Panni néni, a tanárnő (Szulák Andrea) a tábor vezetőjében (Faragó András) fiatalkori szerelmét látja viszont (Szerelmes dal), így szinte észre sem veszi a lánya és Péter között fellángoló szerelmet. Nem így Juli apja (Csonka András), aki Pétert apja diszidálása óta figyelteti; s amikor közelegni látja a veszélyt úgy dönt, ő is leutazik a táborba. Érkezéskor sikerül, elidegeníteni Julit az anyjától, de ez nem elég, továbbra is volt feleségét zaklatja. Juli tizennyolcadik születésnapján azonban fényderül mindenre, s kiderül - Pétert sem vették fel az egyetemre. Míg az este a mit sem sejtő fiatalok a pesti Művésznő (Csepregi Éva) érkezését ünneplik, Péter megszökik, s csak egy levelet találnak a szekrényén... (Holnap hajnalig)
Nagyon kíváncsi voltam, mit tudnak kihozni ebből a darabból, mert - bár nem ismerek minden Neoton számot, amit ismerek, azokat szeretem, és nem szerettem volna, ha elrontják. Jelentem: nem tették. Minden dal a helyén volt, a történet kerek, semmi hiba nem volt benne. Hangulat ráadásul óriási volt: már az első felvonás is nagyon moslygós-nevetős volt, de a második felvonás elejénél (Pago Pago, a kisvendéglőben az ittas állapotban lévő "felnőttek" előadásában) eltört a mécses, a közönség tombolt, és onnantól kezdve sírva-röhögős volt az egész este. Faragó András valami óriási volt, szokása szerint. Szulák Andreát korábban sose láttam színpadon, és énekelni sem igen hallottam - bár ez utóbbiról tudtam, hogy azt azért tud. :) Hát azt kell, hogy mondjam, tényleg nagyon jó a színészi játéka is, mind a komoly, mind a vidámabb részeknél (amikor kissé spiccesen kishíján ledőlt a székről... :D). Csonka András is nagyon tetszett, őt is még csak felvételen láttam korábban - ott se volt kutya, de élőben azért sokkal jobb. :) Náray Erikát furcsa, és egyben nagyon jó volt egy olyan szerepben látni, amit korábban csak nagyon nehezen tudtam volna elékpzelni róla - sőt, még most is furcsa őt egy 'egyszerű' szakácsnőnek látni. Persze annyira azért nem egyszerű: remek répatortát süt, változatos étkeket tud paradicsomból készíteni (kettőt :D), szereti a gyerekeket, és... de ez legyen majd meglepetés, ha megnézed te is a darabot. :) Az önmagát adó Csepregi Éva... nincs rá szavam. Anya nagyon szerette a Neotont annak idején, így én is sokat hallgattam (és megszerettem :)) - most pedig élőben hallottuk, ott állt, alig néhány méternyire tőlünk. A fiatalok között jó volt látni a sok, Tavaszébredésből ismert arcot (bár az is igaz, hogy már korábbi musicalekből is visszaköszöntek a félév során), és a már jól ismert főszereplők ismét sokat hozzátettek a darabhoz. Vágó Betti nagyon jól hozta a szerepét, nagyon jó volt, ahogy kérette magát. :) Peller Anna... :D :D :D Persze lehet, hogy vele egy kicsit elfogult vagyok, de nagyon teszett a megjelenése, és nagyon aranyos volt a szerepe is. :) ("Reggel rááltam a mérlegre. Szerintetek is fogytam, mióta itt vagyunk?" "Hány kiló vagy most?" "Nem tudom, nem mertem megnézni, mit mutat a mérleg.") Vágó Zsuzsi hangját is nagyon szeretem, vele kapcsolatban viszont sajnálom egy kicsit, hogy szerintem ebben a szerepben nem tudott mindent megmutatni, amit tud, és Szabó Dávid hangja mellett kicsit elnyomva éreztem az övét. :( Viszont a Szulák Andival közös duettje, és a szólószámai nagyon jók voltak. Szerényi Laci olyan volt, amire számítottam. Színészként nekem nagyon bejön, amit csinál, és megmosolyogtat (vagy megnevettet), viszont a hangján még lehetne csiszolni egy picit. Persze fene tudja. Nincs rossz hangja, és lehet, hoyg neki ez a védjegye. :D Kerényi Máté hangja úgy érzem, mintha előadásról előadásra (mm. amikben én látom :D) egyre erősebb lenne, és továbbra is ugra-bugrál, amikor csak lehet, és továbbra is kitartok a véleményem mellett, hoyg nagyon ügyes, és egyre ügyesebb. És végül, azt hiszem, ez már kezd szokásommá válni - a végére hagytam Szabó Dávidot, nem azért mert szót sem érdemel, hanem mert egyszerűen nem tudom szavakba foglalni... Sosem gondoltam rá úgy, mint a Kedvenc, pedig, ha bele gondolok, tulajdonképpen ő az aki a legjobban le tud nyűgözni a hangjával, és zsínészként is nagyon tehettségesnek tartom.
A lényeg tehát, hogy Szabó Dávidot hallgatni érdemes, a Szép nyári napot megnézni pedig kötelező mindenkinek!
Képeket az előadásból itt találtok.
Utoljára mondták