Lógok, úgy mint lenne még mit átnézni és a fejembe verni holnapra, és jelen pillanatban mégsem teszem. Így lógok. Karinthynél (-nál?) ez kicsit másképp nézett ki.
Utóvégre, ha meggondoljuk, tulajdonképpen micsoda marhaság az egész - ez az egész intézmény, melyben minden arra megy ki, hogy az emberi testrészek közül lehetőleg egy se maradjon azon a helyen, ahová az Isten teremtette, hanem lehetőleg olyan helyzetet foglaljon el, amelyre az illető testrész soha életében nem számított. Két lábam a levegőben kalimpál, térdem kifordul, csuklóm becsuklik, hajam a szemembe lóg, a vér a fejembe tolul - a padló felszalad a plafonra és tótágast állanak a falak. S ehhez az undorító és lehetetlen állapothoz, míg kilógó nyelvvel keresem az egyensúlyt s próbálom áthúzni hasamat a vékony vasrúd mögött, teljes bizonytalanságban afölött, vajon a föld vagy a csillagos ég felé közeledem-e - ehhez az állapothoz valaki, egy vad külsejű férfi állandóan bömböl valamit felém - "homoríts!" "homoríts!" ezt bömböli, s az én vérbeborult értelmem távolról sejti csak, mit ért ez alatt a szó alatt - valamit ki kell feszíteni, igen, valamit behajtani, és valamit kiegyenesíteni - de hogy mi legyen az, láb, derék, csípő, s ha ezt már tudom: vajon melyik irányban keresendő az illető testrész: - minderre, ugye nem kívánhatjátok, hogy válaszoljak ilyen állapotban. Rúgok egyet, előre vagy hátra, mindegy - kinyitom a szájamat, a szemem becsukom - undorral és kétségbeesve eleresztem kezemmel a szert, és hátam nagyot nyekken a vastag szőnyegen. Hála istennek - nevethettek már. Az ördög vigye az egész tornaünnepélyt, a benevezést, az első díjat - majom lesz, aki megnyeri.
(Karinthy Frigyes: Tanár úr, kérem!
Lógok a szeren - részlet)
Nála így ment. Én csak idefecsegek valami(ke)t a nagyvilágnak - mert miért ne?
Múlt vasárnap találkoztam Andival. Hát, jó rég volt már ilyen - több, mint egy éve, legutóbb. Szóval márt ideje volt. (Vissza)kaptam pár cédét, és egy fél napot lányosan átcsacsogtunk. Olvastunk horoszkópot is, és megállapítottunk egymásról egy csomó mindent. :P :D Mesélt ezt, meg azt, de a lényeg az egészben, hoyg mégiscsak találkoztunk.
Aztán hétfőn nem találkoztam a Szilvivel, amiről aztán teljesen meg is feledkeztem, így ezt illenék bepótolni - de elképzelésem sincsen, mikor lehetne, mert statisztikailag minden másnap ZH-t vagy házit írok az elkövetkező két hétben. Ez gyakorlatilag ennél egy kicsit néz csak ki rosszabbul... :O
Kedden újfent rájöttünk Katyval, hogy a szerda a legsötétebb folt az órarendünkben, ez szerdán be is bizonyosodott, újfent. Azt hiszem persze, ezzel együtt igazán vicces volt, mikor csütörtökön az előző kedden jövő csütörtökre megbeszélt ZH rákövetkező keddre történő áthelyezésén gondolkodott egy pillanatra a tanárnő - ugyanis az angol "nagyházimat" direk arra a szerdára raktam, ami nem esik egy hétre az orosz ZH-s csütörtökkel. Ez most így érthető? :D
Csütörtökön már-már rendszeresnek tekinthető egy-egy vicces szakiránylabor. A mélyponton már túl vagyunk ugyan (semmi nem működött, így félidőben irány haza), de azért azóta is vannak szép pillanataink. IBM rlz! De azért ez nem panasz, összességében szeretem - az idei tárgyaim közül talán a legértelmesebb, bár az is igaz, hogy más tárgyakkal lenne egy félévben, nem biztos, hogy kiérdemelné ezt a megtisztelő címet. :D
A pénteken anniyra hosszú és hihetetlen volt, hogy megérdemelne egy külön bejegyzést, na de azért mégiscsak vissza kéne mennem az elektronika jegyzetekhez, így csak annyit, hogy amhol csak lehetett, mindenhol csúszott egy kicsit a programom, ami a nap végére már bő egy órás késést eredményezett Katy szülinapjáról. De! Van új szoftver a telefonomon, és már tudom, hol tart olvasásban az unokaöcsém (már csak a dupla betűk vannak hátra), és hogy jövőhéten már jön a kivonás. Januárra randit szerveztem magunknak a Huszka Jenő féle Lili bárónővel, és kaptam két felsőt. Felköszöntöttük Katyt, és felköszönötttük Katit. Ittunk forrócsokit (sokat) és találkoztam végre Krisztivel is. (Ennek már nagyon ideje volt ám!) Aztán hazértem, Szaszával beszélgettünk, anya felébredt, mosdó. Próbáltunk vele kommunikálni - másnap semmire nem emlékezett belőle. :D
Azóta pedig elektro, elekrto, elektro, ebéd, elektro, névnap, hiszti, Adventi csomagok készítése, alvás, elektro, elektro, kutyakiállításkihagy, elektro, ebéd, elektro, elektro, névnap, Adventi csomagok felkötöz, elektro, blog... És valószínűleg a továbbiak: elektro, elektro, hajmosás (nehogy elaludjak), elektro, elektro, pici alvás, ZH. Tudom tovább is, de ti nem akarjátok tudni. Utolsó két hét, ez van.
Szóval most back, tanulás 880-nal, aztén reggel szurkolok magamnak, és minden sorstársamnak, aki ZH-zni kényszerül hétfő hajnalban.
Utoljára mondták