Budapesti Operettszínház
Zeneszerző: Huszka Jenő
Szövegíró: Martos Ferenc, Darvas Szilárd, Gádor Béla
Koreográfus: Bodor Johanna
Rendező: Béres Attila
Bemutató: 2005. április 9.
Ezzel a darabbal megint csak egy régi nagy álmom teljesült (nyilván nem annyira nagy, mint egy szép esküvő, vagy egy egyiptomi luxusutazás, de színházi vonatkozásban azért mégiscsak). A nagy szerelem úgy kezdődött, még úgy két éve, hogy jegyért álltam sorba, és egy nagymama az unokájának vett jegyeket Huszka operettjére, és akkor gondolkoztam rajta, hogy meg kéne azt is nézni. Hazajöttem, felderítettem a készletünket, és találtam is egy régi (hang)felvételt - meghallgattam. És újra. És újra. És... A probléma mindössze csak az volt, hogy - mivel kisszínpadon megy a darab - vagy jegy nem volt, vagy pénzem. De aztán decemberben minden összejött (vagy novemberben?) és megfelelően feltöltött pénztárcával rohantam a Nagymező utcába.
Az Illésházy birtok új tulajdonoshoz kerülésekor egy apró félreértés folytán a régi tulajdonos, Illésházy László (Vadász Dániel) inasként kezd el dolgozni a birtokot felvásárló Malomszegi bárónál (Jantyik Csaba), hogy kipróbálja, milyen is az. A gépezetbe azonban porszem kerül - nem is egy. A fiatal gróf hamar beleszeret a báró lányába, Lilibe (Lukács Anita), sőt az érzelem kölcsönös. Lili mindemellett el akar szökni otthonról, hogy Pesten színésznő legyen, és hogy ne kelljen hozzámennie az apja által számára kijelölt (és bizonyára gőgös, öntelt és ronda) Illésházy grófhoz. A másik porszem a szomszéd birtokon nyaraló Clarisse (Szendy Szilvi), a gróf egykori szeretője, aki féltékenységből próbálja tönkretenni a főhőseink között bimbózó szerelmet - bár akad a birtokon egy léha fiatalember, Frédi (Szabó Dávid), aki nem közömbös számára, s az eleinte Lilit bálványozó férfi lassan (gyorsan) beleszeret Clarisse-be. Hogy a ház újdonsült urának se legyen oka unalomra panaszkodni, beköltözésüket követően két Illésházy grófnő jelenik meg a birtokon, hogy jogos örökségüket megkaparinthassák. Agatha (Lehoczky Zsuzsa) és Krisztina (Náray Erika) eleinte perrel fenyegetőzik, majd később házassággal.
És hogy ebből a káoszból mi lehet? Egy fergeteges színházi előadás, jó helyen elsütött poénokkal, rengeteg nevetéssel, és megfelelően sok szerelemmel. :)
Egyszer azt olvastam valahol, hogy a törzsközönség "otthon érzi magát színházában" - és tényleg, egy kisebb kihagyás után ide jönni olyan érzés volt, mint a nyaralásból hazaérni. És ismét lenyűgözött, amit láttam. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy egy olyan kis színpad, olyan sokat mondó díszlettel, annyira ne tűnjön túlzsúfoltnak még a (szinte) teljes szereplő gárda jelenléte mellett sem - szóval mind Béres Attila, mind Bodor Johanna előtt is le a kalappal érte. Anita ruhái, mint mindig, most is annyira szépek voltak, a maga nemében nekem ő a kedvencem - valahogy olyan kis baba arca van, és a hangja sem túl éles a fülemnek. Vadász Dániel esetében rá kellett jönnöm, hogy általában alul értékelem (igaz, erre minden egyes darab esetén rá kell jönnöm vele kapcsolatban, mert mindig bebizonyítja, hogy igenis érdemes a szerepkörre), Szendy Szilviében pedig, hogy színpadon még nem "találkoztunk", csak gálán és különböző fellépéseken - annak ellenére, hogy egy ideje ráragadt részemről az örök kedvenc címke. Szóval nagy volt az öröm, hogy most végre élőben is (és milyen közelről!) megcsodálhattam. Jantyik Csaba nagyon érezte a karakterét, Lehoczky Zsuzsa pedig... hát... szóhoz sem jutok tőle. Azt hiszem, eddigi élméyneim közül ebben a szerepben vitte a prímet! Náray Erika ugyanakkor kicsit furán hatott - azt hiszem, ő nem igazán operettszínész, bár musicalekben nagyon a helyén van, itt most nem volt az igazi (és ebben még Szasza is egyetért, pedig Náray Era neki nagy kedvence!). Peller Károly (a falu népe :)) is miden egyes megjelenésével sírásra késztette a közönséget (húú, és ott volt egy karnyújtásnyira :D), és Szolnoki Tibor is nagyon hatásos volt, a táncos komikus Szabó Dávidról pedig már csak azért nem ejtek néhány dicsérő mondatot (oldalt), mert elfogultsággal vádolnátok, pedig az Ő irányába aztán tényleg nem érzem magam annak.
A lényeg tehát az, hogy szuper jól szórakoztunk aznap este és már alig bírom kivárni, mikor mehetek vissza!
Utoljára mondták