Van egy olyan különleges képességem, hogy színház környékén mindig egy kicsit megőrülök - vagy bekattanok, döntse el ki-ki maga. Mivel nagyjából állandó színházi partnerem van, ő már megszokta (és az élet egyéb területein is tapasztalta hasonlóan különleges képességeimet), és úgy érzem előadásróll előadásra kevésbé néz hülyének, ha hazafelé éneklek Neki a buszon. Aki esetleg még nem tapasztalta volna ki különleges képességemet, az is sejtheti egy kicsit, miről is beszélek - de ha mégsem, csak nyugi, ami késik, nem múlik, a rossz dolgok sosem váratnak magukra. És azt hiszem, ha eddig nem is, de csütörtökön végül (és végévényesen) bemutatkoztam Mariettának is erről az oldalamról - és, bár gyanítom, nem érte teljesen váratlanul, de kifejezetten jól viselte. Igaz, nem énekeltem Neki. Azt hiszem. :D
Utoljára mondták