Eredeti cím: Eat, pray, love
Év: 2010
Rendezte: Ryan Murphy
Fsz.:  Julia Roberts, Javier Bardem, Richard Jenkins
Forgatókönyv: Jennifer Salt és Ryan Murphy, Elizabert Gilbert azonos c. regénye nyomán
Forgalmazza: Sony Pictures

Mivel nem járok (túl) sokat moziba, nem tudnám megmondani, hogy a plakátot, vagy az előzetest láttam-e hamarabb, de abban biztos vagyok, hogy már akkor tudtam, hogy ezt meg kell néznem. Hogy miért? Mert nagyon szeretem Julia Roberts-et, mert szép volt a plakát és az előzetes is, és mert tetszett a történet.

A film (akárcsak az alapjául szolgáló önéletrajzi regény) főhőse, Liz Gilbert (Julia Roberts), író - aki imád utazni. Szerencséjére ezt a vágyát munkájában ki is élheti, és magánéletében is szerencsésnek mondhatja magát: szép ház, szerető férj, barátok... Ám Liz egy nap rájön: mindez már nem elég. Beadja a válópert, és miután a házasságát követő kapcsolatba is beleun, bejelenti a kiadójának: egy évet csak magának akar szenteli, elutazik. Olaszországban újra megtanulja élvezni az életet (és az ízeket), Indiában lelki megújulást keres, végül Balin megtanul megbékélni önmagával, és megtalálja az igaz szerelmet...

A filmről eddig csak negatív kritikát hallottam, a könyvről (amit nagy bánatomra nem sikerült még elolvasni) felemás benyomás alakult ki a nagyközönségben. Én ennek most ellenállnék. Nekem nagyon tetszett a film - azt adta, amire számítottam, és az egyes országok hangulatát is jól el lehetett csípni benne. Lehet, hogy lányos film/könyv, de nem nyálas, és nem (kifejezetten) romantikus film - és főleg nem (romantikus)vígjáték. Ezt ne felejtsétek. :) Nyilván nem egy olyan film lett, amivel még az unokáit is traktálja majd az ember, de nekem biztosan nem egyszernézős. :)